Legtöbben úgy emlékszünk az ókori görög istenekre és istennőkre, mint hol pikáns, hol abszurd, de mindenképpen furcsa történetek szereplőire. Jean Shinoda Bolen pszichiáter, jungiánus analitikus egészen új megvilágításba helyezi az antik istennők alakját: sajátos karakterük más-más női minőséget képvisel, benne szunnyadnak minden nőben, sőt, ők irányítanak minket...

 

noi_onismereti_csoport

 

Bennünk élő archetípusok

Szó sincs itt mágiáról, megszállottságról. Egy korábbi cikkünkben már utaltunk rá, hogy mindenkiben élnek kollektív ősképek, úgynevezett archetípusok, amelyek az emberiség pszichéjében létező képzetek, minőségek, és ahogy a mítoszokban és népmesékben felbukkannak különféle szereplők alakjában, úgy a mi valós életünkben is megjelenhetnek. Például a magasabb beavatás felé terelő mentor szerepét magára öltheti egy tanárunk, a főnökünk, de akár a szomszédunk is.

 

Shinoda Bolen szerint az ókori görög istennők a női pszichében rejtőző ősképek, a női létezés különböző minőségeit szimbolizálják, és egy-egy női alapkonfliktust jelenítenek meg. Női életutunk során más-más istennő karaktere is uralkodó válhat bennünk. Ha elmélyülünk egy istennő történetében, és felismerjük, hogy mi is hasonló helyzetekbe kerültünk, a mítoszból merítve közelebb kerülhetünk az adott életszakasz megoldásához.

 

Az analitikus 7 görög istennőt tekint sorsformáló erejűnek: a három szűz istennőt, azaz Artemiszt, Athénét és Hesztiát, továbbá Hérát, Démétért, Perszephonét, vagyis a sérülékenyeket, végül Aphroditét, az alkimistát.

 

Női emancipáció istennő-módra

A három szűz istennő jelképezi azokat az energiákat, ahogy egy nő kibontakoztatja tehetségét és megvalósítja önmagát. A női psziché azon részét képviselik, amely független, elzárt a férfiak elől. A három szűz istennő önértékelését saját magából meríti, nem egy férfin keresztül építi fel – éppen ezért nincs szükségük férfira. A három szűz istennő ugyanakkor nagyon különbözik egymástól.

 

csajok3Artemisz

A hold és a vadászat istennőjének életében nem játszik meghatározó szerepet férfi – Orionnal folytatott röpke románca gyors és tragikus véget ért –, nem csak testével, de lelkével is távol marad tőlük. Erősen kötődik anyjához, női közösségekben él a nimfák körében, amolyan nővértípus. A hold a női nem egyik jelképe, a vadászat ugyanakkor tele van harccal és erővel – Artemisz tehát cseppet sem visszahúzódó, és a feminizmust, nőmozgalmakat, női szövetségeket, vagyis a „nővérek” által vívott harcokat az ő energiája táplálja.

 

Athéné 

Apja, Zeusz fejéből pattant ki, egyrészt igazi apja skorpio_apa lánya, másrészt bölcsessége, illetve a mesterségek istennője cím révén gyakorlatiassága okán önmagában is elismerést vívott ki. Athéné stratéga és taktikus – míg Artemisz nem rest felemelni fegyverét, addig Athéné a diplomácia eszközeivel győzedelmeskedik. Nemcsak szép, hanem okos, intelligens, valamelyest hideg talán. Apja lánya lévén vonzódik a tekintélyhez, képességeit egy hatalommal bíró atya oldalán bontakoztatja ki igazán.

 

Hesztia

dicseretA házi tűzhely őrzője, a bölcs idős hölgy, amolyan „hajadon nagynénénk” karakter. Szelíd és visszahúzódó, introvertált típus, aki önmagában megéli az egész-ség élményét, nem áll mellette erős atya vagy nimfák koszorúja, mint a másik két szűz istennő mellett. Otthona, környezete jóllétén munkálkodik, és az otthon és környezet saját lelkének tükre. Nem tolja magát előtérbe, de ő tartja össze a családot, ő sugározza a meleget ünnepek alkalmával. A konfliktusok, érzelmi viharok nem érintik meg, e nyugalomból ered türelmes mosolya, mindentudása, okos tanácsa.

 

 

Sebezhető asszonyok

Héra, Démétér és Perszephoné sebezhetősége férfiakhoz való kapcsolatukból ered: betört életükbe a férfi, és megcsalta, megalázta, elrabolta, megerőszakolta őket – áldozattá váltak. Mindhárman olyan archetípust testesítenek meg, amelyre a férfiak mély és alapvető hatást gyakoroltak, és magukban hordozzák a férfiakhoz való viszony ambivalenciáját. Héra a feleség, Démétér az anya, Perszephoné pedig az anyja lánya, aki elszakad anyjától és feleséggé lesz.

 

Héra

A feleségtípus megtestesítője, a házasság elkötelezett híve, identitásának kiemelkedően

hazassagkotes fontos része a férfi, és ez teszi őt kiszolgáltatottá. Héra elkötelezi magát egy férfi mellett, kitart tűzön-vízen át, de aligha kerülheti el a megcsalatást, épp, mert birtokolható, és léte egy idő után természetessé válik a férfi számára. Hérán minden megcsalás után tomboló düh lesz úrrá, ez azonban nem önállósodásra sarkallja, hanem arra, hogy bosszút álljon, leginkább a riválison. A többi nőben potenciális szeretőt lát, ezért nem is ápol különösebben jó viszonyt a nőkkel. Héra azonban nem elsősorban gyenge, pláne nem szánalmas: csupán hisz a házasság szentségében, két ember összetartozásában. Igaz, elhiszi azt is, hogy férfi nélkül védtelen és kevesebbet ér.

 

Démétér

A termékenység és táplálás istennőjének sorsatesti_erintes4 elválaszthatatlan lánya, Perszephoné életétől. Anya és lánya igazi szimbiózisban élt addig, amíg az alvilág istene szemet nem vetett Perszephonéra, és elrabolta őt anyjától. Démétért depresszió gyötörte, hiszen nem lehet kiegyensúlyozott, ha nincs kiről gondoskodnia. Többé nem sugározta magából a termékenységet, ezért ínség köszöntött a világra, kiszáradtak a földek. Az isteni igazságtétel nyomán Perszephoné azóta az év egyik felét anyjával, az év másik felét férjével, Hádésszal tölti; mivel az alvilágban evett a gránátalmamagból, vagyis belekóstolt a szexualitásba, nem volt többé visszaút a lányságba. Perszephoné azt a kettőséget is megtestesíti, hogy habár a lány elhagyja anyját férje kedvéért, a két nő kapcsolata, szövetsége nem szakad meg egy férfi színre lépésével. Hádésszal való kapcsolatától kezdve Perszephoné nemcsak lány, hanem alvilági vezető: segítséget nyújt a psziché mélyebb rétegeinek felfedezésében, az álmok, tudatalatti vágyak ismerője.

 

Aphrodité, az alkimista

barna_haju2Aphrodité mágikus erejének titka, hogy az istennők közül egyedül ő birtokolja az átváltozáshoz és átváltoztatáshoz szükséges hatalmat: női energiáival, csáberejével elementáris és leküzdhetetlen hatással van a hozzá közel kerülőkre, a vele való találkozás átformálja az embert. Aphrodité nem szűz és nem kiszolgáltatott: férfiakkal való viszonyában öntudatos és domináns. Inspirál és felvillanyoz, képes teremteni mind az alkotásban, mind a szexualitásban. Hedonista és erotikus, és az Aphrodité-típusú nő gyakran maga is nehezen bánik ezekkel a túlcsorduló energiákkal. Aphrodité tehát olyan személyiség, aki birtokában van női energiáinak, megéli és használja őket, és természetesnek veszi, hogy a férfiak részét képezik az életének.

 

Szabó Elvira