Hol kisüt a nap, hol leszakad az ég, és napokig olyan szürke minden, mintha eltemették volna a fényt... lassan hátrál meg a tél, és februárban a hosszú napsugár megvonás után könnyű szezonális depresszióba esni. De ne essünk kétségbe, és ne temessük előre a tavaszt és a vidámabb napokat: az alábbiakban következzen néhány egyszerű boldogságötlet, hogyan őrizzük meg jó kedélyünket. Mint korábban, most is Sonja Lyubomirsky boldogságtippjeit tekintjük kiindulópontnak.

 

szomoru_no

 

Légy hálás és kerüld a rágódást!szomoru_no2

Sokan hajlamosak vagyunk olyan gondolatköröket elindítani és folyamatosan futtatni, amelyek arra koncentrálnak, hogy bizonyos dolgok hogyan siklottak félre, hogy mik működnek rosszul, hogy az elképzeléseink miért nem fognak sikerülni. Egyáltalán, miért nem klappol semmi az életünkben. Ezt nevezzük rágódásnak. A rágódást negatív érzelmek kísérik, és ha a mélyükre hatolunk, gyakran arra jövünk rá, hogy tulajdonképp kifogást keresünk az alól, hogy energiát fektessünk egy reménybeli happy endbe.

 

Mondanom se kell, a rágódó típusú emberek érzelmi szempontból boldogtalanok, mert arra helyezik a fókuszt, ami nem vagy kevéssé működik, ahelyett, hogy örülnének annak a jónak, ami van. A boldogság gyakran azon múlik, merre fordítjuk a figyelmünket: a szürke égre vagy arra, hogy milyen kedvesen köszöntek ránk a közértben? Esetleg a havi csekkekre vagy arra, hogy egy hét eső után végre kisütött a nap? Hisszük vagy sem, sok jó történik velünk napról napra: egy kollégánk süteménnyel kínál, vagy előzékeny velünk egy autós, amikor át akarunk szaladni az úton, talán végre virágot bontott az orchideánk. Sok olyan pillanatot hoz az élet, amiért hálásak lehetünk, akár a másik embernek, akár pusztán azért, mert örömteli dolgok történnek velünk. A boldogság egyik kulcsa, hogy azt nézzük, ami van, és nem azt, ami nincs.

 

Miért (lenne) zöldebb a szomszéd kertje?

A rágódás mellett a boldogság másik fő megmételyezője az irigység. Most a legtöbb kedves Olvasó biztosan úgy véli, hogy ez a bekezdés nem az ő asztala, pedig alighanem ezen a téren – akárcsak e sorok írójának – a legtöbbünknek van még mit tanulnia. Az irigység lényege, hogy neki van, nekem nincs, és ez égbe kiáltó igazságtalanság, és lehetőleg legyen rossz a másiknak is... De miért kellene azt figyelnünk, hogy a másik milyen, hogyan él? Miért nem foglalkozunk a saját házunk tájával? Mivel a saját kertünkben jobban látjuk a gyomot, naná, hogy a másiké zöldebbnek tűnik a távolból... A boldogságkutatások szerint, ha boldogabbak akarunk lenni, hagyjunk fel azzal, hogy másokhoz mérjük magunkat. Ehelyett legyünk mi magunk a mérce! És ültessünk sok szép virágot a gyepre...

 

Jótett helyébe...

Egy barátnőm egy ízben letargikus időszakban vergődött, és egy iszlám vallású ismerőse azt tanácsolta, hogy mutasson be áldozatot, például adjon aprót egy koldusnak, vagy tegyen jót valakivel.... És milyen igaza volt! A kutatások szerint ugyanis a jó cselekedet valóban megemeli a boldogságszintünket. Persze megközelíthetjük a kérdést racionális elmével, hogy naná, hiszen ilyenkor hasznosnak érezzük magunkat, a lényeg szerintem mégis az, hogy amikor adunk, és valaki mosolyogva köszöni meg, egyúttal azt is érezzük, hogy nem vagyunk egyedül, hogy számíthatunk egymásra. Nincs mit ezen tovább vesézni, egyszerűen jobb adni, mint kapni, adjunk hát minél többször.

 

Engedd el a rossz emlékeket!

Ahogy korábban említettük, vedd észre az élet apró szépségeit, és engedd, hogy mindeközben átjárjon az öröm! Ne a múlton rágódj: mindannyiunkat ért bántás, mindannyian csalódtunk már, de ne őrizgessük magunkban, ami régen történt, mintha újra és újra átélnénk a jelenben. Mi értelme szótlanul tovább folytatni sok éve lezavart vitákat? Csak saját magunkat betegítjük meg általuk. Vegyünk egy mély lélegzetet, majd fújjuk ki lassan a levegőt, mintha a régi rossz emlékeket fújnánk magunktól minél messzebb!

Szabó Elvira