A szilveszter nemcsak a féktelen bulizás, hanem a nagy fogadkozások éjszakája is. „Holnaptól kevesebb cukrot fogyasztok, és teljesen elhagyom a csokoládét.” „Ezentúl nem hagyom összegyűlni a koszos edényt, szennyes ruhát, vasalnivalót.” „A jövőben maximum 5 percet fogok késni.” Ám hamarosan következik az első bökkenő, nevezetesen, hogy ígérgetni szép, főleg önmagunknak, de megtartani mindezt szívós erőfeszítést kíván. Az alábbiakban nézzünk néhány pszichológiai tippet arról, hogyan tartsunk ki elhatározásaink mellett!

ujevi_fogadalmakA célállítás kulisszatitkai

A fogadalomtétel alfája és omegája, hogy kitűzünk egy célt arról, hogy változtatunk bizonyos dolgokon. Maga a célkitűzés mikéntje is átgondolandó a pszichológusok szerint, különben könnyen kártyavárként dől dugába elhatározásunk. Egyszerre kisszámú célt tűzzünk ki (vagyis 1-2 fogadalom bőven elég, hiszen erőt és energiát igényel betartásuk, sok fogadalom esetén pedig szétforgácsolódnánk). Ügyeljünk, hogy ne egymásnak ellentmondó, egymást hátráltató célokat állítsunk magunk elé, például a mostantól „mindenhova odaérek időben” és „ezentúl tömegközlekedéssel járok, hogy ne szaporítsam a kipufogógáz kibocsátást” elhatározások bizony könnyen egymás kerékkötőivé válhatnak.

A célok meghatározása mellett készítsünk cselekvési tervet! Vagyis vegyük végig a jól körülhatárolt kisebb lépéseket időbeosztással együtt, amik a végeredmény felé visznek. Nem egy nap alatt kell elérnünk tökéletességet, hanem mindig csak egy kicsit javítani a mérlegen! Inkább néhány hétre, hónapra vonatkozó beosztásokat találjunk ki, mert a precíz napi előírások könnyen felaprózhatnak. Például: ha eddig csokoládéfüggők voltunk, akkor innentől kezdve két hétig heti két nap kihagyjuk az adagunkat, utána két hétig csak minden második nap eszünk csokit, majd heti két napra irányozzuk a bevitelt, és így tovább; könnyítésként kakaóivás is beiktatható a menetrendbe. Ha szétszórt háziasszonyok voltunk, akkor kezdjük a szanaszét heverő ruhák összegyűjtésével, majd ha ez zsigerből megy, következhet a koszos edények kontrollja.

Ne feledjük, Rómát sem egy nap alatt építették, és ne adjuk fel rögtön egy-egy megbicsaklásnál!

Figyeltessük magunkat!

Semmi sem jelent akkora tartóerőt, mintha egy külső tekintély időről időre az orrunkra koppint. Nevezzünk ki fontos személyeket, akiknek beszámolunk az előrehaladásunkról, és állapodjunk meg velük szankciókban, ha nem sikerül tartani magunkat az előírtakhoz, például hogy fizetünk egy bizonyos összeget, vagy ránk hárul valamilyen extra feladat, amiért nem lelkesedünk túlságosan, és hasonlók.

Az is remekül működhet, ha az általunk használt közösségi portálon létrehozunk belső embereinkből egy „újévi fogadalmak” csoportot, ahol megosztjuk előrehaladásunkat, botladozásainkat. Ha több „fogadalmas” ismerősünk is akad, érdemes velük megalakítani a csoportot, így kölcsönösen vállalhatjuk egymás fölött az őrködő szerepét. Hiszen önmagunk előtt még csak-csak eltussoljuk a kudarcot, de higgyük el, mások figyelő szeme megkétszerezi erőnket, és inkább beleadunk még egy kis kitartást, semmint vállaljuk a bukást azok előtt, akiknek esetleg jobban megy.

Akaraterő és eltökéltség

Az újévi fogadalmak betartása leginkább akaraterő kérdése. Mindannyian rendelkezünk bizonyos akaraterő-kapacitással, ami igénybevétel hatására ugyanúgy kimerül, ahogy kifogy a benzin az autóból, vagy lemerül az akkumulátor a laptopban. Akaraterőnk szerencsére fejleszthető – hisszük vagy sem, ha egy adott területen tréningezzük önkontrollunkat, egyéb, ettől függetlennek tűnő területeken is nő a kitartásunk. A pszichológiai kutatások szerint legjobban a testtartással kapcsolatos gyakorlatok fejlesztik az akaraterőt. Végezzünk egy megszokott cselekvést a korábbitól eltérő módon, más testpozícióban! Például mossunk fogat a bal kezünkkel, ha jobb kezesek vagyunk, esetleg végezzünk napi 10 percig jóga gyakorlatot, nézzük állva az esti híreket stb., és fogadalom-megtartási képességünk is fejlődni fog.

A fogadalom megtartásának esélye annál nagyobb, minél erősebb az eltökéltségünk. Az eltökéltség akkor szilárd, ha valóban a magunk kedvéért akarunk változtatni, és nem külső elvárások miatt. Nézzünk tükörbe: azért akarunk fogyókúrázni, mert nem tetszik, amit látunk, vagy tulajdonképp jól megvagyunk az alkatunkkal, csak múltkor megjegyzést tett a szomszéd? Esetleg az egész „mostantól mintaháziasszony leszek” dolog csak onnan ered, mert karácsonykor letromfolt minket az anyánk, és nekünk nincs is bajunk a káoszunkkal? Az olyan igyekezet, amit nem saját sugallatunkra, hanem valaki más tanácsára vállalunk be saját késztetéseink ellenére, a kudarcok melegágya, hiszen nem azonos önmagunkkal – csupán arról szól, hogy mások milyennek akarnak látni. Gondoljuk tehát végig alaposan, és ne fogadkozzunk meggondolatlanul!

Szabó Elvira