Amivel az év első napján foglalatoskodsz, azt fogod tenni egész évben, ismételgette édesanyám évről évre január 1-jén, majd szigorúan megtiltotta, hogy takarítsak, mossak, kivigyem a szemetet. Legkevésbé sem ellenkeztem e szabályok ellen, bár az újévi menüt illetően voltak ellenvetéseim. A következőkben utánajárunk, milyen gondolatokból táplálkoznak újévi babonáink, és mik várnak ránk még január hónap első felében.

Mágikus gondolkodás

A tudományos megközelítés szerint a babonák hátterében az a törekvés áll, hogy az ember különféle rituálékkal befolyásolni próbálja sorsát – ahhoz hasonlóan, amikor gyerekkorunkban a kockás padlón csak a fehér kockákra mertünk lépni, és ha elvétettük, máris valami homályos tragédiától tartottunk. Az újévi babonákkal a beköszönő esztendőre kívánjuk bebiztosítani a szerencsénket, akár az ókori rómaiak, akik áldozatot mutattak be, például kakast öltek Fortuna istennő tiszteletére, hogy a sors kegyeltjeivé váljanak.

A tudományos világnak nemigen sikerült kapcsolatot kimutatni a babonák és a körülmények alakulása között. Azokat az eseteket, amikor a babona mintha beteljesítené sorsalakító szerepét, vagyis bejön a számításunk, tényleg akként esnek a dolgok, alakul a helyzet, ahogy várjuk, az önbeteljesítő jóslat kifejezéssel szokás illetni…

Az újévi menü és a jószerencse

Édesanyám a lelkemre kötötte, hogy szárnyast még véletlenül se fogyasszak újév napján, a virsli is szigorúan disznóból készüljön. A néphiedelem szerint a szárnyasok, notórius kapirgálók lévén, kikaparják a szerencsét, míg a disznó az orrával a házba túrja a sok jót. Disznót tehát minden formában tanácsos enni, legjobb természetesen egy kiadós malacsült pontban éjfél után, ha biztosítani akarjuk az újévi sikert.

Anyám rendszerint lencsefőzelékkel lepte meg a családot minden január 1-jén ebédre. A sok apró lencseszem ugyanis a pénzérméket jelképezi, illetve idézi az ember eszébe, így ha már a disznóval garantáltuk a szerencsénket, a lencsével a gazdagságunkat igyekszünk szavatolni. Ha követtük az újévi menüt, adtunk tehát egy pozitív löketet a sorsnak, de már akkor is megnyugodhatunk, ha csak henyélve kúráltuk a másnaposságot, mert a mosással és egyéb házimunkákkal kisöpörtük, kitisztítottuk volna az évi mázliadagot a házból.

 

boldog_uj_ev_2014

 

Vízkereszt, vagy amit akartok

Akkor sincs veszve semmi, ha csak most kapunk észbe, mert az évindító népszokások még nem értek véget, lehet csatlakozni. Újév napja mellett fontos dátum január 6., vízkereszt is, ami a karácsonyi ünnepkör záró-, egyben a farsangi mulatozások, egykor a báli szezon kezdőnapja. A vízkereszt keresztény ünnep, a kereszténység keleti ága Jézus Jordán folyóban történt megkeresztelkedését ünnepli, a nyugati ág pedig a napkeleti bölcsek Jézusnál tett látogatására emlékezik. Régen ezen a napon szentelt vízzel hintették be a házat, az udvart, a jószágot, a szentelt víznek ugyanis gyógyító erőt tulajdonítottak.

A napkeleti bölcsek aranyat, tömjént és mirhát vittek ajándékba az újszülött Jézusnak. Természetesen mindhárom ajándék szimbolikus, részben Jézus sorsára utalnak, részben pedig olyan lelki minőségeket jelképeznek, amelyeket minden embernek fejlesztenie és művelnie illik magában a keresztény hit szerint. A szeretet aranya a mindenkiben lakozó isteni fényt, magasabb minőséget jelenti, a tisztító füstöt árasztó tömjén a lelki tisztaság építésére szolgál, a mirha pedig a balzsamfából származó, fertőtlenítő, sebgyógyító hatású illóolaj, amelyet az ókorban a holttestek bebalzsamozására használtak, és amely így Jézus áldozati tettét is előrevetíti. Vízkereszt napján tehát belső énünk munkálására fordítjuk figyelmünket, amely ha rejtetten is, de az egész elkövetkező évben, sőt egész életünk során szüntelenül zajlik.

A vízkereszt környéki ünnep ugyanakkor jóval régebbi a keresztény vallásnál. Az olasz népi hitvilágban él a Befana nevű öreg anyóka, boszorkány, aki vízkereszt napján seprűjével járja a házakat, mindenhol felsöpör, és ajándékot oszt a gyerekeknek. A keresztény interpretáció szerint Befana egy Jézus születése idején élt fiatal nő volt, aki elvesztette újszülött gyermekét, megőrült, és egész nap házát söpörte, de Jézus születésének hírére félretette a tisztaságmániát. Valószínűbb azonban, hogy Befana a pogány hiedelem maradéka, miszerint karácsony és vízkereszt környékén, vagyis a téli napforduló időszakában a borongós, ködös vidéket ellepik a boszorkányok. A seprűs öregasszony, akár boszorkány, akár őrült, azt a rítust tartja életben, hogy az óév minden búját-baját ki kell söpörni a házból év elején, hogy beengedhessük az örömteli eseményeket.

Szabó Elvira