Egy friss kutatás szerint azok, akik állandóan a boldogságot hajszolják, nagyobb eséllyel végzik magányosan.

Ez azzal magyarázható, hogy csak magukra összpontosítanak, nem pedig a másokkal fenntartott kapcsolataikra. Az önkereső emberek ennek következtében végül elszigetelődnek, ami természetesen rontja általános közérzetüket. A kutatás eredményei ráillenek arra a Szex és New York generációra, melynek tagjai sztereotipikus módon nyughatatlanul keresik a beteljesülést.

 

almodozo_no

 

A tanulmány szerzői úgy vélik, kevés dolog tűnik természetesebbnek, mint a boldogság keresése. „Ezzel az ösztönnel szemben azonban azt sugalljuk, hogy a boldogság értékelése bizonyos negatív következményekkel is járhat. A boldogság hajszolása károsan hathat az emberek személyes kapcsolataira, és magányossá teheti őket” – állítják a szakértők.

A pszichológuscsoport két kísérletet végzett. Az elsőben 206 húsz és hatvan év közötti személyt kértek fel arra, hogy töltsenek ki egy online kérdőívet arról, mennyire értékelik a boldogságot. Az alanyok egy hét múlva két hétig minden este naplót kezdtek írni, amelyben leírták a nap legstresszesebb eseményét, azt, hogy mennyire érezték stresszesnek, és mennyire érezték magányosnak magukat. Kiderült, hogy minél többre értékelte egy résztvevő a boldogságot, annál magányosabbnak érezte magát a stresszes esemény alatt.

A második kísérletben azt próbálták meghatározni, vajon a boldogság értékelése okozza-e az erősebb magányérzést. Negyvenhárom főiskolás diáklányt kértek fel arra, hogy nézzenek meg egy érzelmileg semleges filmrészletet, majd értékeljék, mennyire érzik magányosnak magukat. A résztvevők egy része ezután egy hamis újságcikket olvasott, amely a boldogság előnyeit hangsúlyozta a kapcsolatokra, a karrierre és az általános jólétre. A kontrollcsoport tagjai ugyanezt a cikket olvasták el, de a boldogság szó helyett náluk „pontos ítélőképesség” szerepelt. Ezt követően mindnyájan megnéztek egy 35 perces filmet, ami a személyes kapcsolatot és az intimitást erősítette. A két csoport között a magányosság érzése tekintetében nem volt különbség a kutatás elején, de a kísérlet és a hosszú film után a boldogság nagyobbra értékelésével manipulált résztvevők jelentősen magányosabbnak érezték magukat.

A kutatók úgy vélik, az eredmények lehetséges magyarázatot adnak arra, miért vezethet a boldogság iránti túlzott vágy kevesebb boldogsághoz és rosszabb közérzethez. „Elképzelhető, hogy a boldogság gyümölcseinek élvezetéhez az embereknek kevésbé kell akarniuk a boldogságot” – vonták le a következtetést a szerzők.

Forrás: medipress