Amikor a fényes papírra nyomtatott, színes-szagos női magazinokat lapozgatjuk, az ember lányát bizony elönti az elegancia érzése. Az a nagy bajunk nekünk, nőknek, hogy túlságosan empatikusak vagyunk, túlságosan könnyen bele tudjuk magunkat élni a dolgokba, és ha még csillog is az a világ, akkor végünk.

 

Azért szeretem a női magazinokat, mert ilyenkor gondolatban én is roppant csinos leszek a lobogó copfommal, húszcentis tűsarkakon magabiztosan lépegetve – habár a valóságban egyáltalán nincs ilyen cipőm, de akár lehetne is – meséli nevetve Éva. A varázs egészen a stíluskalauz rovatig tart, ahol megmutatják modelleken lévő egyes ruhadarabokat – beárazva. Pfff. Mégsem lehetne ilyen húszcentis sarkú cipőm. Ha ennyibe kerül, akkor nem. Mégis, honnan veszik ezek, hogy ilyesmit egy átlagnő meg tud, vagy meg akar fizetni? És nem designer holmikról beszélek, hanem sima tömegdivatról, Mango, Promod, Zara kategóriáról, cipőben Salamander, Pimkie, Gabor minőségről, ami csinos, de végig lehet benne csinálni egy zűrös napot anélkül, hogy csillagokat látnánk a fájdalomtól. Ki fizet ki egy szoknyáért 25 ezret, egy cipőért negyvenet?

 

noi_magazinok

 

Biztosan vannak néhányan ebben az országban, akik igen, megveszik. Akiknek még nincs családjuk, és a fizetésük fele nem a lakástörlesztésre, vagy az albérletre megy el. Nyilván vannak, mert nem is olyan nehéz jólöltözött nőkbe botlani. Jó, nem annyira csinosak, mint Victoria Beckham, de mondjuk ő nyilván nem Promodot hord, hanem a saját kollekcióját, aminek én nagyjából egy gombját sem tudnám megvásárolni a család teljes havi költségvetéséből. Pedig nem vagyunk szegények, csak egyszerűen irreálisak ezek a képek. Kinek szólnak ezek? Már csak nevetni tudok rajtuk – teszi hozzá kicsit keserű mosollyal az arcán Éva.

 

Nos, a magazinok valóban nem terméket, hanem egy álmot, egy életstílust árulnak. Senki sem gondolja, hogy aki megveszi hétszáz forintért az újságot, az a benne látható táskát is meg tudja vásárolni harmincezerért. Szépet nézni, szép dolgokra gondolni viszont mindenki szeret, erre építenek ezek a lapok. Az autós magazinokat nézegető férfiak sem szaladnak a szalonba Porschékat venni, csak mert pont az volt a szeptemberi szám címlapján.

Már csak az a kérdés, hogy mit kezdjünk a frusztrációnkkal, amit a magazinok képei váltanak ki. Mert hát lássuk be, egy szoknya azért nem egy Porsche ára, még akkor is, ha egy kissé… drága. Valahogy csak meg kellene szerezni… Vagy legalább valami hasonlót.

 

Forgassuk úgy a magazint, hogy az a hasznunkra váljon – tanácsolja Kis Eleonóra designer. Egyáltalán nem kell megvásárolni éppen azokat a termékeket, amiket azokban bemutatnak. Tanulmányozzuk a stílust, amit a profik állítanak össze, és merítsünk belőlük ötleteket! Aztán menjünk el az outletekbe, vagy a divatmárkák üzleteiben egyenesen az akciós konfekciósztenderdekhez lépjünk, és onnan válogassunk. Az újságban látott összeállítás szolgai utánzásban úgysincs sok öröm, ellenben ha a megfizethető lehetőségekből kiválasztjuk a nekünk tetszőt, amiben fantáziát látunk, és azokat kombináljunk, sokkal nagyobb lehet a sikerélményünk. Hiszen benne van a saját ízlésünk, ügyességünk – és főleg nem költöttünk el egy vagyont, ennek is örülhetünk. A kínai üzletekből is beszerezhetünk egy-egy darabot, de ezekhez már tényleg kiforrott ízlés, és nagy gyakorlat kell, mert ezek azért nem a minőségi anyagokról és a kifinomult szabásról híresek.

Még egy jó tanács: próba nélkül semmit se vegyünk!

 

A cipők terén már nem ilyen egyszerű a helyzet. Jó megoldás lehet a szezon végi árleszállításokon válogatni, illetve van néhány cipő outlet is, bár ezeknek a kínálata elég korlátozott, és általában nem is adnak akkora árengedményt a bolti árhoz képest, hogy érdemes legyen odautazni. Persze kis szerencsével ezekben is csinálhatunk jó fogást. Csizmához januártól, szandálhoz, papucshoz pedig júliustól juthatunk hozzá akár fél áron is a cipőboltokban. Érdemes tehát úgy belevágni a szezonba, hogy tavalyról van pár viselhető darabunk, hogy ne novemberben kelljen arany áron csizmát vásárolni. A cipőknél törekedjünk mindig a minőségre, és használjuk a garanciát – tanácsolja a designer.

A legkisebb hibára azonnal vissza kell vinni az üzletbe a lábbelit, mert ezeket három hónapnál tovább nem hordjuk egy évben, és mire a következő szezonban észbe kapunk, már lejárt a fél év garancia.

 

Kis Elenonóra szerint a lényeg az, hogy ne bosszankodjunk, és ne keseredjünk el az árakon, hanem lelkesen vessük bele magunkat a vadászatba, és ragadjuk meg a kínálkozó lehetőségeket, amikor szembejönnek.

Bár ez tulajdonképpen az élet valamennyi területére jó tanács lehet.

 

Írta: Borsos Bori