Bármennyire is szerettem volna lerántani a leplet Róluk – vágyaikról, gondolataikról, motivációikról - sajnálatos módon én sem rendelkezem elegendő információval ahhoz, hogy ezt megtehessem. Noha nem sikerült föltalálni a spanyol viaszt, a történet végére talán mégis úgy érezhetjük; valamivel közelebb jutottunk a kérdés megválaszolásához.

 

A közelmúltban sikerült összehoznunk a régi csapatot, ami már önmagában eseményszámba mehetne; tekintve azt a sokat hangoztatott közhelyet, hogy felgyorsult világunkban senkinek nincsen ideje a másikra, mert folytonos rohanásban éli az életét. Nos, abban egyet tudok érteni, hogy egy nap mindössze 24 órából áll, ami roppant kevés, ha a teendőink garmadáját vesszük számba; ámbár jóllehet, az embernek arra van ideje, amire szakít.

Hosszú idő után úgy döntöttünk, hogy félreteszünk mindent és egy kellemes estét csak egymásra szánunk. Az asztaltársaság kialakult: velem szemben foglalt helyet az egyik nagydumás srác, akiről a történet szempontjából fontos tudni, hogy amióta világ a világ, ő a carpe diem elve szerint élt; legyen szó buliról, nőkről, konkrét élethelyzetekről. Sosem szerette megvonni magától az élvezeteket, ez alkalommal sem volt ez másképp. Elhelyezkedett, egyik kezében koktél, a másikban cigi és várta azt a pillanatot, amikor berobbanhat a társaság középpontjába. Ettől kezdve anekdotázott, tanácsokat osztogatott, mesélt és bármiről is volt szó, neki hozzá kellett fűznie saját gondolatait. A többiek, kihasználva az elő zene és az üresen álló táncparkett lehetőségeit, asztalt bontottak, így csupán néhányan maradtunk, akik tovább szőttük a beszélgetés fonalát.

 

A srác is maradt, majd élményeiről kezdett mesélni, negatív megjegyzést téve a gyengébbik nemre: „Az ostoba nők igazán megtanulhatnák már, hogy a férfiak összesen két dolgot akarnak tőlük: ételt és szexet.”

ferfi_elvarasok

 

Hirtelen az igénytelenség fokozatai futottak végig az agyamon, később viszont alaposabban átgondoltam ezt a kijelentést és arra kellett rádöbbennem, hogy a fenébe is, milyen jól csinálják a pasik! Mert mi is van emögött? A férfiak szerényen hangoztatják ezt a két dolgot, de olyan régóta, hogy már meggyőződésükké vált. Ebből persze az jön le, hogy ők igazán nem várnak el sokat az ellenkező nemtől, így nem is értik, hogy a nők miért emelnek panaszt…

 

Ennek dacára az erősebbik nem is tökéletesen tisztában van azzal, hogy ez a két terület nagyon sok más részt is lefed, de menjünk csak sorba.

Étel: ahhoz, hogy legyen otthon ennivaló, munka után be kell rohannod a boltba, hogy kapj még friss pékárut, ahhoz fölvágottat, ha pedig alapanyagokat vásárolsz, hazaérve már neki is állhatsz főzni. Ez a gondolat a konyhatündér beállítottságú nőket is megviselheti egy stresszes nap után. De ha már megfőztél, meg is teríthetsz, majd ha megebédelt/megvacsorázott minimális elvárásokkal rendelkező párod, ugyan akár már el is mosogathatsz. Persze ha Te főzöl érdemes a konyhát is rendben tartanod, hisz ha ezt elhanyagolod, csak magadnak ártasz vele és nehezíted meg a következő főzési procedúrát.

 

Szex: ez szintén nagy feladatot ró ránk a mindennapokban, hiszen folyamatosan ápoltnak kell lennünk. Gondoskodnunk kell tiszta ruháról, és ha már magunkra mosunk, ugyan bedobjuk még azt a pár ruhadarabot is, ami párunkon koszolódott el. Az ébredés utáni karikákat és apró szarkalábakat sietve eltüntetjük, majd végig dolgozunk 8 órát (mert ez ugye adott). Hazafelé már az elkövetkezendő konyhai teendőkön járnak a gondolataink, aztán eljön az este újabb feladato(ka)t hozva. A kellemes együttléthez pedig biztosítod a tiszta környezetet. Így hát meghatározott rendszerességgel végigtakarítod a lakást.

 

Nos végül mit is csinálsz meg pontosan?

Bevásárolsz, mosol, főzöl, terítesz, mosogatsz, takarítasz, igényesen odafigyelsz magadra (kozmetikus, fodrász, műköröm és kence-ficék garmada) és végül, de nem utolsósorban az együttlétek gyümölcsének jó útra terelgetése is rád marad.

 

Az előbb leírtakban nem ejtettem szót arról a számos teendőről, amit pluszban, kvázi bónuszként kapnak tőlünk hőseink, amelyek persze hozzájárulnak a „Teremtés Koronájának Tökéletességéhez”.

De ne sopánkodjunk: Életünk Párja pusztán kettő tennivaló maradéktalan teljesítését várja el tőlünk! ;-)

 

Írta: Dr. Udvarhelyiné Marianna