Mikor belépett az ajtón, érdekes látvány tárult a szeme elé. A szoba közepén, az asztalon egy szál rózsa volt, két gyertya világított halványan három tányér társaságában, az egyiken egy cédula állt „Mindjárt jövök” felirattal. Ben megértette, hogy vendégük lesz. Letette az edzőtáskáját, és a fürdőbe ment zuhanyozni. –biztosan Edem húga jött- gondolta, miközben megnyitotta a melegvizet. Zuhanyzás után lassan felöltözött, nem sietett, hiszen nem vágyott társaságra.

Mikor kiment, még senki sem volt a szobában, a gyertya már félig leégett. Hirtelen kicsapódott az ajtó, és egy lány lépett be rajta. Oldalra fésült, göndörített haja lágyan omlott le fehér vállára, szemét halvény smink emelte ki, rövid estélyi ruhája úgy ölelte át karcsú derekát, mint az éjszaka a büszke hegyeket. Kezében egy pár magas sarkú cipőt tartott, s lábán fehér, bokáig érő sportcipő volt, mely különösen hatott a fekete estélyivel.

-                     Ne haragudj a késésért, de eltévedtünk idefele jövet. Ádám még nincs itt?  Mondtam neki, hogy nyolcra itt vagyok, és tessék… itt van negyed kilenc, és ő nincs sehol.

Ben arcán az értetlenség vert tanyát, döbbenten nézte a csinos lányt. Nem tudta mit akar, sőt, azt sem értette, mit is keres a szobájukban. Mikor a lány felfedezte tekintetében a döbbentséget, elmosolyodott, és barátságosan kezet nyújtott.

- Elnézést. Edit vagyok, Ádám barátja. Néhány napra a városba jöttem, és az intézetben szállásoltak el, ezért Ádám felajánlotta, hogy vacsorázzunk együtt. A szívemre kötötte, hogy ne késsek, és tessék, most ő nincs itt.

- De én itt voltam pontban nyolckor- szólalt meg egy hang a háta mögül. Ádám állt ott, az ajtónak támaszkodva. – Látom, hozod a formádat, már megint elkéstél. És hogy nézel ki? Estélyi tenisszel?

- Szerintem, jól mutat- vágott közbe Ben, és végignézett Editen.

- Tudod, hogy nem bírom a magas sarkú cipőt! – mondta megvetően, és ledobta a magas sarkút a kezéből. – na jó, akkor talán vacsorázzunk.

- Főzött valaki? – kérdezte méltatlankodva Ben. Edit erre mosollyal felelt, és a konyhába ment. Az ajtóból még hallotta Ben hangját.

- A húgod? – kérdezte, és nézte, amint eltűnik az ajtó mögött.

- Nem, nem a húgom, egy barátom

- Talán akkor valami több van köztetek, mint barátság?

- Igen, több, de nem olyan értelemben, ahogyan te gondolod. Edit különleges teremtés. Jobban ismer, mint bárki más.

- Nem is tudtam, hogy neked érzelmi világod is van- mondta gúnyosan, és közben a konyhaajtót fürkészte, várta, hogy kijöjjön a lány.

- Hát igen, nekem is vannak érzéseim. De látom, te sem szenvedsz hiányt az érzelmekben- meglökte Bent, majd így folytatta- vigyázz vele, álnok kis bestia tud lenni, míg meg nem ismered igazán. Az ujja köré csavar. Olyannyira közvetlen, hogy már-már azt hiszed, ez több, mint barátság, de nem. Ő olyan, mint egy angyal, ott van melletted, de mégsem érheted el.

Kinyílt az ajtó. Edit három pizzával tért vissza.

- Remélem, szereted a gombás-sonkásat, mert csak ilyet hozattunk.

- Megfelel.

Az este hamar eltelt, Edit valóban nagyon közvetlenül viselkedett, és Ben pár pillanatra azt hitte, hogy ez több, mint barátság, de nem feledte el Edem figyelmeztetését.

Fél tizenegy körül járhatott. Edit bánatosan állt fel az asztaltól, mennie kellet, pedig szíve szerint még maradt volna

- Most mennem kell, de holnap nem megyünk el egy pint-ball játékra?

Ben helyeslően bólogatott, de Ádám nem volt elragadtatva az ötlettől. Edit felkapta a cipőjét a sarokból, elbúcsúzott, és elment.

Hamarosan a fiúk is ágyba bújtak, a lámpát is eloltották, de Ben nem tudott elaludni.

- Ádám, alszol? – kérdezte, de csak suttogva, nem szerette volna felébreszteni, ha már alszik.

- Nem, mi a baj?

- Tudod, igazad volt…

- Mindig igazam van- nevetett, és felkapcsolta az éjjeli lámpát. –de te most konkrétan mire gondolsz?

- Valóban olyan, mint egy angyal, a pokol angyala.

- Én figyelmeztettelek…- azzal lekapcsolta a lámpát, és hamarosan elaludt. Ben nehezen aludt el, de akkor is egy rejtélyes fekete angyalról álmodott, aki a pokol tűzéből született, és feljött a földre.

Másnap kora reggel kopogtattak az ajtón. Ádám még javában aludt, így Ben ment ajtót nyitni. Az ajtóban senki nem volt, még látta Edit alakját, amint fehér ruhában eltűnik a folyosó fordulójában. A kilincsre egy boríték volt téve. Izgatottan tépte fel, hogy megtudja, mit üzent Edit. A levélben mindössze ennyi állt: „Sajnos hamarabb el kell utaznom. Nagyon sajnálom. Edit”

Felsóhajtott, szíve beleremegett abba a gondolatba, hogy elveszíti. Elveszíti azt, aki nem is az övé, és soha nem is lesz.

 

fekete_angyal

 

Írta: Kasa Tamara