Mi köze a cipőknek a pasizáshoz? S, hogy illeszkedik, mindehhez a szerelem? E három elem, valóban úgy csimpaszkodik egymásba, mint a föld, a víz, és a levegő…???

Állítom, hogy 90 nőből, minimum 80, cipőmániás. – Szigorúan zárójelben jegyzem meg, én is az vagyok - Az arány, talán nem hajszálpontos, de a lényegen, ez mit sem változtat.

 

Aranyszabály: a nők szemellenzőt viselnek, ha cipőkről van szó. Persze, előszeretettel vásárolják a sálakat, és táskákat, de a „topánka” mindig is előkelő helyet foglalt, s foglal el, egy nő életében.

 

cipok

 

Épp akár a férfi…????

 

Na de, hogy miért is mondom mindezt, s honnan e kapocs? Régen kezdődött már, még jóval a Szex és New York előtt, de sokkalta a Született feleségek után. Valahol félúton.

 

A nő úgy érezte a cipők, irányítják az életét. Volt neki mindenféle. A tűsarkú, amit akkor hordott, ha nagyon nőiesen akart lenni. Persze, ebből is mindjárt kétféle típusú: az elegáns, és az utcanős.

Az elegáns, mélyfeketében pompázott, s jobbára akkor került elő a gardrób, harmadik sor, második fakkjából, amikor a nő, a politikus „barátjával” találkozott.

És, ott volt a másik ugye, ami úgy öt centit emelt a magasságán. Vadrózsaszínben vigyorgott, s amit, főleg a sarki bárba készülve, húzott a lábára, egy szűk, farmer kíséretében.

 

A zöld szandáljáról rendszerint Józsi, a postás jutott az eszébe, aki egyik alkalommal annyira megbámulta, hogy kishíjján, az út menti árokba zuhant biciklijével. A lapos talpú, zöld topánka jelenléte, azóta sem engedi feledni, ezt a mókás pillanatot.

 

Egy napon a nő kinyitotta szekrényét, és miközben a szeretett lábbeliket bámulta, felsejlett elméjében, egy régi bölcs mondás: „úgy cserélgeti a férfiakat, mint más a cipőjét”

 

Ahogy végigvezette szemeit a repertoáron, ráeszmélt, hogy mennyire igaz a mondás, az ő életére is, amelyben, bizony, számos pasi megfordult. S csak, úgy, mint a cipők, aztán szépen, egyenként „elrongyolódtak”. Kifakultak a szerelmek, a barátságok, egy eljárt tűsarkúhoz hasonlóan.

Egyszerűen elszíntelenedtek, mint az a mélybarna mokaszin, amit még az első fizetéséből vásárolt, úgy „tizen” évvel ezelőtt. Vele együtt, megkopott a tinédzserkori szerelem emléke is. Megkopott, de nem tűnt el teljesen, ahogyan, az a megtört, eljárt mokaszin, sem merülhet el soha a süllyesztőben.

 

Voltak állandó darabok, amiket jobbára, folyamatosan elővett. Az örök jelenlévő, a hegyes orrú lakkcsizma, ami minden évben divatos, vagy a bundás- szőrös, ami otthonra, vagy egy bevásárlásra tökéletes.

Az ügyvédbarát, az örökké elegáns lakkcsizmát képviselte a nő életében. A laza- prémes pedig, a sarki újságárust, aki minden áldott reggel, ugyanazzal a meleg bókkal köszöntötte.

Akadtak, elnyúzottak, megtépázottak, kettétöröttek, és bizony, ott hevertek a nagy csalódások is. A gyönyörű külcsínnel megáldott, hordhatatlan, vállalhatatlan darabok.

 

Amikor a polcról lemosolyog rád egy gyönyörűség. Olyan igazi remekmű. Csillogó, villogó, selymes hatású, és nem túl magas, épp a te zsánered. Leveszed, körbenézed, még fel is próbálod. Tökéletes – gondolod – és már a sajátodnak is érzed. Egészen addig, amíg el nem mész benne egy fogadásra, és véresre nem töri a sarkadat.

Az ilyen cipőkkel jobb vigyázni!!! És azoktól a férfiaktól, akikben így vagy úgy, de felfedezni véled, álmaid, hamis cipőjének a tulajdonságát, talán nem árt távol maradni. Persze a kivételek mindig ott lapulnak, egy-egy szép cipőben, sármos fickóban, de ritkák.

 

A tökéletes külső, a csalogató mosoly, az első randevú érzése, a sokat sejtető kifinomult elegancia, még nem jelent egyet a sikerrel. Általában, az ilyen első látásra szerelemekből, lesznek a második látásra, kínkeserves csalódások.

 

Nem beszéltünk még azokról a példányokról, miket, csak azért vásárolunk, hogy eggyel több legyen. A jelentéktelen, soha lábra nem kerülő, csizmák, cipők, papucsok rengetegéről, illetve a férfiakról, akiket csak azért választunk, hogy bosszút álljunk, hogy megmutassuk, hogy ne legyünk egyedül.

 

Ha szerelmesek vagyunk, azért vesszük meg a nekünk tetszőt, hogy általa még szebbnek tűnjünk, csábítsunk.  Ha meg boldogtalanok, csalódottak, akkor a vásárlásban éljük ki magunkat.

 

Egyvalami bizonyos: így, vagy úgy, de a cipők, pasik, szerelem hármas, mindig karöltve jár. Talán néha, elnéznek egymás felett, összezördülnek, vagy egyszerűen csak, nem ugyanabba az irányba indulnak, de a végén úgy is találkoznak. Örülnek egymásnak, s boldogan haladnak tovább, mert cipőből, pasiból és szerelemből soha nem lehet túlkapás…

 

Írta: Evetta Bright