Sokan küzdünk a Női létünkben való kiteljesedéssel. Nem tudom mi lehet az oka annak, hogy olyan nehéz rátalálni a bennünk rejlő ősi Női erőre, talán a világ teszi, talán a megfelelő minták hiánya, talán az a sokféle kihívás, aminek egy mai Nőnek (elképzelésünk szerint) meg kell felelni. Mivel sokan teszik fel nekem a kérdést, megpróbálok válaszolni arra, hogy számomra mit jelent Nőnek lenni.


Számomra a Nő valamilyen formában “az ellentéte” annak, amit a Férfi címszóval illetek. Úgy gondolom, hogy vannak az életben Női és Férfi feladatok, amelyeket én magam szigorúan elkülönítek az életemben. Semmi esetre sem szeretnék erős, kemény, harcos, védelmező… szerepet vállalni egy kapcsolatban. Az én olvasatomban ezek mind Férfitulajdonságok. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy egy Nőnek nem kell önmagáért felelősséget vállalni az élet különböző területein – lelkileg, intellektuálisan, anyagilag – ezekért mindenkinek nemtől függetlenül kell megdolgozni, akkor is ha kapcsolatban van, akkor is ha egyedülálló.

 

Az én olvasatomban a Nő képviseli a kedvességet, amivel folyamatosan megajándékozza a környezetét - a puhaságot, ami ott rejtőzik minden ölelésében, legyen szó a gyermekéről vagy a férjéről - a könnyedséget, amivel csak egy Nő tudja irányítani a családot, amivel átlátja a családban felmerülő feladatokat - a bölcsességet, amivel terelgeti, segíti társát, a gyermekeit – a szépséget ami nélkül nyers és embertelen lenne a családi fészek, és amiben a Férfi nap mind nap örömét leli miközben párja arcát fürkészi – a kifinomultságot, ami az élet minőségét jelenti – a “könnyűléptűséget”, ahogy átsuhan az otthonon és mindenkinek adni tud önmagából – az erőt, amivel kitart a nehéz élethelyzetek idején, amikor belátja, hogy nincs más dolga, csak kivárni, hogy az élet magától hozza a megoldást – a befogadást, amivel mindezekért elfogadja a család minden tagjának szeretét és amivel magába fogadja a Férfit – a gyengeséget, mint azt az erőt, amivel bízik a nőiességében és abban, hogy bátran lehet gyenge - a finom szexualitást, amiben Nő és Férfi eggyé válhat, ahol kiszolgáltottá és sérülékennyé meri tenni önmagát…

 

no

 

Számomra a Nő képes arra, hogy “felvegye a formáját” annak, amivel épp dolga van, ha kell ül az ágy mellett és ápolja a beteg férjét vagy gyermekét, ha kell virágot tesz a vázába, ha kell órákat ül a fodrászatban, hogy igényességével és szépségével örömet okozzon a hozzátartozóinak és önmagának, ösztönösen érzi mire van szüksége a környezetének, folyton változik, alakul, formálódik.

De az is a Nő, akit meg kell hódítani, akiért minden alkalommal egy picit meg kell küzdeni a Férfinak 10-20 év után is, aki az utolsó utáni pillanatban is meggondolhatja magát… aki lehet szeszélyes, aki bármikor kimutathatja az érzéseit és néha még hisztizhet is!

Most talán megbántottam azon Nőtársaim érzéseit, akik nem értenek egyet az általam felsorolt gondolatokkal, akik úgy vélik, hogy egyéb belső tulajdonságok is számítanak egy kapcsolatban. Meglehet. Azt hiszem nem lehet a teljesség igényével nyilatkozni a kérdésről egy ilyen rövid írásban és mindenkinek a személyisége más és más arányokat kíván meg a “női-női” és a “férfi-női” tulajdonságokat illetően. Én a magam részéről mindent meghagyok a Világból a Férfiaknak amit csak szeretnének, de a NŐI mivoltomból NEM engedek…

(Írta: Agatha Seymour)

www.agathaseymour.com