A szomszédunkban lakik egy házaspár. Igazából csak futólag ismerem őket, a nő ránézésre is nagyon határozott személyiség, az a fajta, akivel nem szívesen keverednék vitába. A férfi, egy kissé kigyúrt, nagydarab, jó humorú pasi, akivel általában akkor találkozom, mikor a család kiskutyáját sétáltatja. Van egy – mint később megtudtam - 24 éves fiúk, aki már külön él.

Az egyik hétvégén a barátnőimmel buliztam, mikor összefutottam a házaspár fiával. Beszédbe elegyedtünk és a csajozásról faggattam. – Nem mondom, szépek a lányok – néz körül - de csak most, amikor nagyon meg vannak csinálva, hogy kelendőek, érdekesek legyenek. Reggel, az átmulatott éjszaka után, elcsúszott sminkkel, másnaposan inkább csúnyák. Ráadásul milyen nő az, aki mellett én már másnap reggel együtt ébredhetek? – teszi hozzá. Persze legyen egy nő jól ápolt, kell a szép smink, a csinos ruha, de nem szükségesek rá nagy műmellek és az sem tetszik egy nőben, ha félmeztelenül bulizik, több száz embernek mutogatja a melleit, vagy ha fenékig érő szoknyában parádézik. Jól néz ki, persze, hogy jól, de mégsem így képzelem azt a nőt, akit a szerelmemnek neveznék.

Eleinte persze jó, hogy könnyen jönnek a csajok, könnyű kaland, könnyű öröm, de aztán inkább kiábrándító. Nekem nem kell olyan nő, akit nem kell tisztelni, vagy aki nem tiszteli magát, olyan nőre nem lehet kapcsolatot építeni. Olyan sem kell, aki azt hiszi magáról, hogy csak félmeztelenül csinos, egy nőnek legyen önbizalma és jól esne az is, ha egy kicsit küzdhetnék érte, az olyan férfias lenne!

tisztelet_a_nonekPontosan milyen nőre vágysz? – kérdem. – Tudom, gyermetegnek tűnhet, hogy ilyesmit mondok, meg még fiatal is vagyok, főleg ezekhez a nagymenő csajokhoz, de nekem a családom a minta. Nálunk rend van otthon, anyukám a szeme villanásával rendet rak, ha vitatkozunk vele. Nem mintha gyakran lenne rá szükség, mert nekem nagyon jó, baráti viszonyom van a szüleimmel, mindent meg tudunk beszélni, és büszke vagyok arra, hogy nálunk a nő igazi királynő. Az apámnak soha eszébe nem jutna megbántani anyukámat, vagy csúnyán beszélni vele. Szerintem ilyen az ideális családi minta, apám amolyan rendes férj és jó apa, bármikor számíthat, támaszkodhat rá az egész család, dolgozik, teszi a dolgát és szeret minket, felnéz anyámra, csodálja a nőiességét, az egész nőt úgy ahogy van. Ilyen családot és ilyen nőt szeretnék én is majd magamnak, ami egyelőre nem tűnik túlságosan könnyű feladatnak. Ha jobban belegondolsz, nem túlságosan bonyolult egész, mondja, ahol a családban nem tisztelik a nőt, ott sosem lesz igazi család és rend…

Szerintem ennek a srácnak helyén van az esze és a szíve!
(Agatha Seymour)