Várakozás közben véletlenül a kezembe kerül egy könyv: A kiemelkedően eredményes fiatalok 7 szokása. Látom a borítón: nemzetközi bestseller. Az írója ránézésre is amerikai: Sean Covey. No persze, láttam már ilyet, nem is egyet. Ilyen az, amikor valaki kissé vicces stílusban azt próbálja elmagyarázni a maga amerikai mentalitásával nekünk, magyaroknak, szerinte hogyan is kéne élnünk ahelyett, ahogy most tesszük. Ráérek, hát olvasom tovább. Ott, várakozás közben csak tíz oldalt, de aztán kölcsönkérem, és a maradék háromszázötöt is elfogyasztom. Nem magam miatt, hiszen nem elsősorban nekem szól, bár én is sokat tanulok belőle. Olvasás közben eszembe jutnak azok a családtagok, barátok, ismerősök, akikre ráférne egy kis lelki segítség.

Mindannyian láttunk már olyan tizenéves fiatalt, aki csetlik-botlik az élet súlya alatt. Nem hozza az elvárt iskolai eredményt, nincsenek stabil baráti kapcsolatai, állandóan kisebbrendűségi érzés gyötri, negatívan gondolkodik, a következményekre sosem gondol, mindig másokat hibáztat… Ebben a korban bizony még kell a mankó. Ez a kötet olyan támaszt kínál elsősorban a tíz és húsz év közötti fiataloknak és a szüleiknek, amelyre alapozva a dolgok egyszer csak kiegyenesednek. Úgy is mondhatnánk: megtanít élni. Amerikaiakat és magyarokat egyaránt.

kamaszok

Cserélj szemüveget!

Stephen R. Covey, a világhírű szervezetfejlesztési cég, a FranklinCovey egyik alapítója üzletemberek, menedzserek és vezetők ezreit tanította meg arra, milyen attitűdökre van szükségük ahhoz, hogy igazán eredményesek, sikeresek lehessenek. Az általa kidolgozott úgynevezett „7 szokás” személyiségfejlesztő módszert azonban a tapasztalatok szerint nem csupán a felső vezetők tudják jól hasznosítani: szinte minden élethelyzetben és korosztálynál működik. Ezt bizonyítandó fia, Sean Covey – aki szintén ismert előadó, és a nemzetközi cég iskolafejlesztési programjának a vezetője – a kamaszok számára „lefordította” a módszert; ennek eredményeképpen született meg a kötet. Maga a cím ne tévesszen meg senkit, nem pénzről és üzletről esik szó benne. Az eredményes jelzőn elég, ha kiegyensúlyozottságot értünk, márpedig, ismervén a tinédzsereket, sokuknak ez is jól jönne.

De mi is az a „szokás”? Az, amit gyakran, rendszeresen végzünk, és ami egyaránt építhet vagy rombolhat bennünket. Mint egy nagy fát, úgy vázolja az író a mondanivalóját: a gyökértől a lomb csúcsáig építi fel ezt a bizonyos 7 szokást, alulról felfelé, egyik szintet a másikra. Jópofa, életszerű és gyakorlatias példák sokaságán keresztül vezeti az olvasót, hogy megmutassa, mennyire romboló módon tudunk reagálni egy-egy hétköznapi helyzetre, és hogyan is lehetne mindezt jobban tenni. Ahhoz azonban, hogy képesek legyünk másként látni és másképp megoldani egy-egy szituációt, nekünk is át kell formálnunk a saját gondolkodásmódunkat. Elég, ha csak arra gondolunk: ami ma megingathatatlanul biztosnak tűnik, holnapra előfordulhat, hogy nevetségessé válik. Ugyanez kicsiben is igaz, például a kapcsolatainkra. Ha képesek vagyunk jó szándékkal közelíteni másokhoz, az örök haragból akár örök barátság is lehet.

A gyökértől a koronáig

De nézzük meg, hogyan is épül fel ez a 7 szokás, hogyan válnak ezek az első hallásra kissé száraznak tűnő felszólítások élettel teli tanácsokká.

1. Vállald a felelősséget az életedért!

Az, hogy felelősséget vállalok az életemért, annyit tesz, hogy cselekvő és kezdeményező ember vagyok, szemben azokkal, akik csak sodródnak és vádaskodnak. Ahogyan a fejezet egyik mottója is mondja: „Minden ember annyira boldog, amennyire az akar lenni.” Covey ezt így világítja meg egy példán keresztül: „Ez az ember egyszerűen kiborít!” – panaszkodunk valakire, és ki is borulunk tőle. Márpedig akkor valójában nem mi irányítjuk a helyzetet. Fogalmazzunk inkább így: „Senki sem borít ki, hacsak én nem hagyom!” Ez a rész szembesíti a fiatalokat egy sor olyan hibával, amelyet rendszeresen elkövetnek, de szerencsére a szerző tálcán kínálja a kulcsot a kijavításukhoz is.

2. Határozd meg a céljaidat!

A második szokás az életcél megfogalmazásának fontosságát hangsúlyozza. Hogy ezt egy tizenéves is megértse, Covey egy példával kezdi a fejezetet. Ha valaki kiöntene elénk egy ezerdarabos puzzle-t, hogyan boldogulnánk vele jobban? Ha látnánk a képet magunk előtt, vagy úgy, hogy fogalmunk sincs, mit kell összerakni? Az embert a céljai vezérlik. Persze egy tinédzserben ezek még nem feltétlenül tudatosulnak, és nem is kell mindent jó előre eltervezni. Ha a jelenen túlmutató, rövidebb távú elképzeléseinkkel tisztában vagyunk, már az is képes szárnyakat adni, de legalábbis nem enged tévútra térni.

 

celtudatos kamasz

 

3. Rangsorold a tennivalókat!

A harmadik szokás a tennivalók rangsorolása az „Először a fontosat!” elv alapján. A szemléltető példa talán minden fiatal számára ismerős lesz. Hogyan fér el több cucc egy bőröndben? Ha csak úgy behajigáljuk vagy ha szépen összehajtogatva bepakoljuk a ruhákat? Persze, hogy az utóbbi. És ez érvényes az életünkre is! Egy helyes kis időmátrixon keresztül – ez egy egyszerűen értelmezhető táblázat – bárki eldöntheti, hogy hova tartozik, a halogató, rangsoroló, a „bólogató János” vagy a lógós típusba. És a gyakorlati segítség itt sem marad el ahhoz, hogy el tudjuk dönteni, mi fontos, és mi lényegtelen, és hogy minden, ami fontos, beilleszthető legyen a rendelkezésre álló időbe.
A harmadik szokás azonban nem csak az időbeosztásról szól. Idetartozik az is, hogyan győzhetjük le a félelmeinket és a csordaszellemet. Kiváló példák gyűjteménye ez a fejezet is – elsősorban arra, hogyan lehet felülkerekedni ezeken a nyomasztó érzéseken.

4. Törekedj a közös győzelemre!

Aki elsajátította az első három szokást, elmondhatja magáról, hogy ő irányítja a saját életét, és nem más dirigál helyette. A negyedik szokás már társasjáték: nem saját magunk építéséről szól, hanem a kapcsolatainkról. A közös győzelem az egymásrautaltságra tanít meg, igazi csapatjátékra. A fiatalok életében nem mellékes, hogy kijönnek-e másokkal, mert ez lesz a kulcsa annak is, hogy később sikeresek lesznek-e a hivatásukban és a magánéletükben.

 

csapatverseny

 

5. Figyelmesen hallgass, mielőtt beszélsz!

Két füled van és egy szád! Az ötödik szokás arra tanít, hogy előbb figyelmesen hallgassunk, és csak utána beszéljünk. Tanuljunk meg belehelyezkedni a másik nézőpontjába, és ne akarjunk mindig mindenáron ítélkezni felette. A törődést úgy is ki lehet mutatni, hogy nem osztogatunk tanácsokat, hanem csak meghallgatjuk a társunkat. Egy tizenéves nehezen érteti meg magát a szüleivel, és bizony a felnőttek szavai sem mindig hullanak termékeny talajba. Az ötödik szokás segítségével értékes mankóhoz juthatnak azok a fiatalok, akik nem elégedettek a szüleikkel való kapcsolatukkal.

 

tini hallgat

 

6. Fogj össze másokkal, hogy többet tudj elérni!

Nem emlékszem, hogy valaha is utánajártam volna annak, miért szállnak V alakban a vadludak. Fogalmam sem volt, hogy együtt, osztozva egymás légáramlatában, váltogatva a vezető pozíciót, gágogással biztatva egymást, alakzatban maradva és a sérültet támogatva sokkal tovább jutnak, mint ha egyenként repdesnének a levegőben. A hatodik szokás pontosan erről szól. Hogy egyedül nem megy, vagy legalábbis nem annyira jól, és hogy együtt sokkal könnyebb. A szinergia vagy együttműködés fontos az életben, a családban, az iskolában és később a munkahelyen is. De az is tény, hogy nem vagyunk egyformák, így nehéznek tűnik a sok különbségből egységet teremteni. Mégsem lehetetlen! A fejezet lépésről lépésre megtanítja ezt is.

7. Törekedj egyensúlyra az életedben!

És íme, eljutottunk a fa csúcsáig! A hetedik szokás, a „Törekedj egyensúlyra az életedben!”, rövidebben így hangzik: „Élezd meg a fűrészt!” Van egy favágó, aki izzadva és lassan halad a munkájával, mire egy arra járó megkérdezi, miért nem pihen egy kicsit, és élezi meg a fűrészt. Erre a favágó csak morog, és annyit válaszol, hogy nem hagyhatja abba egy percre sem, hiszen még rengeteg tennivalója van hátra. Talán nem is kell magyarázni, miről szól a hetedik szokás. A pihenés, feltöltődés szükségességéről, a lelki egyensúly fontosságáról, és mint a korábbi hat fejezetben, itt is számos élő példa, megszívlelendő tanács segíti a tiniket az elsajátításban.

A könyv egyik utolsó gondolata így hangzik: „…mindaz, ami az eredményességedhez szükséges, ott rejlik benned. Nem kell, hogy máshol keresd.” Mire idáig elérek a könyvben, már magam is elhiszem. 

Sárdi Enikő