A mama hotel az all-inclusive szálláshelyek alfája és omegája: mindig tele a hűtő, nem áll halomban a szennyes ruha, és fel sem merül a kiegyenlítetlen rezsiszámlák eshetősége. A mama hotel nemcsak all-inclusive fogadó, de karitatív szervezet is. Ha ilyen paradicsomiak az állapotok, miért is kellene kicsekkolni?

mama_hotelKéslekedő leválás

A mama hotel intézménye az Y-generáció életében jelent meg olyan tömegben és problematikusan, hogy kiérdemelte e szarkasztikus elnevezést. A problémát nem elsősorban az okozza, hogy a csemeték nem igyekeznek elköltözni otthonról, hiszen ez gyakran anyagi szükségszerűség is, lévén egy pályakezdő gyakran nem keres annyit, hogy fussa belőle önálló lakhatásra. A fő probléma, hogy az elhúzódó otthonlakással sok esetben együtt jár a felelősségvállalás hiánya: sokan még 25 évesen sem sajátítják el, hogy a háztartást bizony menedzselni kell, hogy a padló nem mossa fel, az edények nem mossák el és a ruhák nem mossák ki magukat, illetve ami ennél is súlyosabb gond, hogy a gyerekben, aki immár fiatal felnőtt, könnyen hamis kép alakul ki a dolgok anyagi értékéről. Vagyis nem szerzik meg a tapasztalatot arról, mennyi erőfeszítést követel az alapvető egzisztenciális szint, vagyis a lakás és étel biztosításának előteremtése. Minden magától értetődően rendelkezésre áll.

Csak a gyerek jár jól?

A legtöbb gyermek számára érthető okokból kényelmes minél tovább nyújtani a mama hotelben töltött időt, de vajon a szülök számára milyen haszonnal jár fenntartani ezt az állapotot? Persze, persze, milyen szülő az olyan, aki elküldi otthonról a gyerekét, hangzik a kézenfekvő érv… Másik oldalról vizsgálva a kérdést, miért éri meg egy szülőnek, hogy a gyermeke otthon maradjon? A vásár ugyanis kettőn áll…

A gyerekek kirepülése érzékenyen érint minden családi fészket. A változások ugyanis nemcsak az életkezdők mindennapjaiban hoznak radikálisan újat (új otthon, esetleg munkába állás, és ezekhez kapcsolódóan új közösségek), hanem az otthonmaradó szülők számára is. A gyerekek nyomában megüresedik egy igen jelentős hely, és a szülőknek szembe kell nézniük azzal, mit kezdenek a felszabadult energiájukkal. S legfőképpen: mit kezdenek egymással. Együtt maradnak vagy külön válnak? Milyen tevékenységekkel szeretnének foglalkozni a hátralevő évtizedeikben? Talán most, hogy az anyagi teher már nem olyan nagy, belefoghatnak valami rég vágyott dologba...

Azokban a családokban, ahol a fiatalabb generációt még a húszas éveiben is gyerekként kezelik, vagyis irányítani, túlságosan óvni próbálják, feltételezhető, hogy legalább az egyik szülő – gyakrabban az anya – nem tud megbirkózni azzal, hogy mi lesz vele, ha oda a szülői szerep. Mondhatni, nem tud leválni a gyermekéről.

Ami késik, eljön

A mama hotellánc megnyitásának természetesen gazdasági okai (is) vannak: a bizonytalanság, a munkahelyek megszűnése és az elhelyezkedési nehézségek, a stabil jövőkép hiánya könnyen – és érthető módon – elrettentik a fiatalokat. A tapasztalat azonban az, hogy a legtöbb fiatalban megfogalmazódik az igény, hogy anyagilag vállalja magáért a felelősséget, igaz, a kényszerhelyzet hiánya gyakran halogatást szül. Sokan – kényelem ide vagy oda – az otthoni helyzettel lesznek torkig, és valahogy összehozzák az elköltözést, például barátokkal közösen keresnek albérletet. Mert a gyereksorssal együtt jár az ellenőrzés, a „ne gyere olyan későn, mert felébredek rá” és hasonlók.

Lépésről lépésremama_hotel_zarva

Az érzelmi és egzisztenciális leválást elő lehet – és kell is – készíteni kamaszkorban, megelőzendő a mama hotel problémáját. Ha például a gyermek nyaranta munkát vállal néhány hétre, úgy nemcsak a saját nyaralását fizetheti ki (és mérheti fel annak értékét), de pályakezdő álláskeresőként is írhat később néhány passzust az önéletrajzába. Esetleg ha dolgozó emberként otthon lakik, meg lehet beszélni, hogy akár valamilyen szimbolikus gesztussal, de szálljon be a költségekbe – ez a legkevésbé sem lehúzás a szülők részéről, hanem a felelősségtudat leckéje.

Fontos, hogy a szülő bevonja a gyermekét (a fiúkat is!) a háztartási feladatokba, bevásárlások intézése, vasalás, takarítási feladatok, hogy legkésőbb kamaszkorban kialakuljon a tudás, hogy ezekre a teendőkre is figyelmet kell fordítani. Tapsot érdemel, ha a gyerek közli, mostantól külön mos magára, illetve maga a szülő is felajánlhatja ezt az opciót, ha gyakran megy amiatt a balhé, hogy nem tiszta szemünk fényének kedvenc ruhája.

Az önállósodásra nemcsak magának a fiatalabb generációnak kell felkészülni, hanem a szülőknek is. Tinédzserkorban már nincs igény olyan mértékű gondoskodásra, mint az első évtizedben: a poronty immár össze tud ütni egy rántottát, ha éhes, és az ő dolga, hogy rendben tartsa a holmiját. Anyuka ahelyett, hogy minden szóra ugrana, nyugodtan pihenhet a fotelban, esetleg meditálhat azon, hogy a szülői szerepen kívül még milyen szerepeket visz az életében? Ugyanis egy serdülőkorú gyermek szüleinek óhatatlanul be kell vonniuk az életükbe olyan területeket, amik egyre jobban kiváltják a szülői szerepet, lehet az hobbi, önkéntes munka, egy új közösség. A felnőtté válással tulajdonképp nemcsak a gyermek, de a szülő is kinyílik a világ felé a család korábbi zártabb egységéből.

Szabó Elvira