A legjobb buli az év leghosszabb napján – V. Soproni Tündérfesztivál

 

Szent Iván napján, vagyis a hozzá legközelebb eső szombaton, amikor úgyis megnyílnak a hegyek, és kirajzanak a manók, és a tündérek is sokkal erősebbek, mint az év többi napján – na, akkor érdemes felkerekedni, és elmenni Sopronba, a Tündérfesztiválra.

Gyerekeseknek az év legjobb bulija ez, és ennek több oka is van. Egyrészt a látvány, a sok pici, tündér- és manóruhába öltözött, ragyogó szemű, büszke és boldog kisgyerek annyira szívet melengető, hogy attól még a legzordabb felnőtt is elolvad. Másrészt viszont nincs hiszti (legfeljebb amikor haza kell menni), mert az egész nem kerül semmibe – tényleg kis tündér lesz a gyerek egy napra. Nincs belépőjegy, sem a játékokért nem kell fizetni, úgy vízibiciklizhetnek, kalózhajózhatnak, sárkányozhatnak és aranyalmázhatnak a gyerekek, nem beszélve a többi játékról és a színpadi előadásokról, hogy a szülő arcán is őszinte marad közben a mosoly, és nem azt számolja fejben, hogy ha ilyen tempóban halad a költekezés, akkor hány percig maradhatnak még. Na jó, az étel-ital itt is pénzbe kerül, de a lényeg, a játékok és a buli mind ingyenes.

 

tunderfesztival3_kicsi

 

Beöltözni sem kötelező, de a legtöbben ki nem hagynák. Mi általában hetekkel a tündérfesztivál előtt elkezdjük tervezni az outfitet. Elmaradhatatlan kellék a szárny és a sok virág, valamint a rutinos tündérfesztiválozók már tudják, hogy a borostyán ágából lehet a legegyszerűbben a leglátványosabb koszorút készíteni. Szárnyakat ezért évente legalább hármat vásárolunk a százforintos boltban, mert kettő mindig tönkre megy év közben (a harmadikat elrejtjük), de volt már olyan is, hogy drótból hajlított vázra húzott világoskék nejlonharisnyából, házilag készítettük el, idén pedig az ablakra szerelt szúnyoghálóból leeső darabból alakultak ki a manószárnyak. Vagyis a fesztiváli előkészület a végtelen kreativitás terepe a szülőknek, úgy, hogy végül nem csak a gyerek boldogságának örülhetnek, de a felnőtteknek is buli a buli. Mert a játékos szívű anyukák és apukák is beöltöznek, sőt még a viseletversenyen is megmérethetik magukat – ha akarják.

 

tunderfesztival1_kicsi

 

Ráadásul itt annyira vigyáz mindenki a gyerekekre, hogy akár percekre is levehetik róluk a szülők a szemüket – van is mit nézni! Mi úgy szoktuk megoldani az ilyen sokadalmaknál, hogy tollal ráírjuk a gyerekek karjára a telefonszámomat, így akkor sincs pánik, ha véletlenül elkeverednének.

 

tunderfesztival2_kicsiAz idei Tündérfesztivál egyébként már az ötödik volt, és szemmel látható a rendezvény fejlődése. A tündérkirályi pár, aki álló nap mindenkihez kedves, szívélyes, és örömmel fogad mindenkit a sátrában, már az első évben is ott volt, idén azonban már nem csak az Ifjúsági Központban és az Erzsébet kertben, hanem a város több pontján is kialakítottak tündérhelyszíneket. Ezeket a fesztiválközpontból induló városnéző kisvonatokkal is meg lehetett közelíteni. De volt manóolimpia, lehetett vízre eresztett hatalmas buborékban bukdácsolni, ki lehetett próbálni a sárkány erejét, a színpadon pedig mesejátéktól a hastáncig, manófúvósok koncertjétől a koreai táncokig minden, ami a jó hangulathoz kell. Alkohol nem volt.

 

Az egész napos programon még arra is odafigyeltek, hogy a célközönségnek délben aludni kell, ezért a nap közepén pár órán át üres volt a színpad. De azért Szent Iván napján ez nem olyan nagy luxus, mivel mégiscsak ez az év leghosszabb napja. Aztán amikor nagy sokára mégis lemegy a Nap, akkor elkezdődik a fáklyás bóklászás az Erzsébet kert fái között. Időnként mesébe, máshol tündértáncba botlik az ember, néha pedig manók raja lepi meg, hogy aztán késő éjjel, két félig alvó, de végtelenül boldog gyerekkel a karunkon térjünk vissza a jó soproni szállásra.

 

Írta: Borsos Bori