Ötéves a lányom, és öltözködik. De nem úgy, hogy reggel önállóan és ügyesen felveszi a ruháját, hanem egész nap. Egyik ruhát fel, másikat le, tüllszoknyára bokáig érő pörgőset húz, sálat-kendőt passzít és variál nyakba, derékra és vállra, térdzoknit cserél csipke zoknira öt percen belül, hogy végül egy szívecskésben nyugodjon meg – egy már-már végtelennek tűnő negyedórára – meséli Klára.

 

Cserélődik az outfit ruhadarabonként, mint sejtenként az emberi test, csak itt egy teljes váltáshoz hét évvel szemben elég egy félóra is. És szép. Sőt, ő a legszebb. Ha oviba megy, mindig neki kell lenni a legcsinosabbnak. Ha nem sikerül, el van rontva a napja. Én megértem őt, ha nem találom el az öltözéket, én is egész nap feszengek – vallotta be az anyuka.

Ezért hagyom, hogy reggel ő válassza ki a napi megjelenését. Hamarabb is végzünk, és szerencsére még befolyásolható, meg lehet győzni, hogy a leheletvékony vászonruha nem a legjobb választás kinti mínusz tízben; nem, akkor sem, ha blúzt vesz alá, és szőrös csizmát húz a lábára.

Természetesen imádja, sőt el is várja, hogy én is mindig csinos legyek. Ha rajta múlna, hónapok óta nem lett volna rajtam nadrág és lapos sarkú cipő, ha viszont szoknyában jelenek meg az óvodában, arra mindig felhívja a barátnői figyelmét. Ha jobban belegondolok, megéri: annyi elismerő pillantást és bókot még soha életemben nem kaptam, mint idén, a 120 centis csoporttársnőktől.

Szabadnapokon pedig eljön élete aktuálisan legboldogabb napja, mert beszabadulhat az én szekrényembe is – folytatja Klára. Kicsit kesereg ugyan, hogy nekem sokkal szebb ruháim vannak, mint neki, és hiába magyarázom, hogy ez egyrészt nem igaz, másrészt neki is el fog jönni az idő, amikor már nem növi ki szezononként a teljes ruhatárát – na, akkor kezd csak el igazán kielégítő sebességgel nőni az állomány.

Vannak persze féltett darabok, amiket nem próbálhat fel, és csodák csodája, ezen a téren valamennyi tiltást és szabályt hajlandó betartani, csak nehogy bezáruljon előtte vágyai netovábbja: a gardrobe ajtaja.

 

kislany5

 

Bármennyire is túlzásnak tűnik, ebben a korban ez a viselkedés teljesen normális – tudtuk meg Fazekas Nóra pszichológustól. 5-6 évesen gyakorolják ugyanis a gyerekek a nemi szerepeket, azonosulnak a szülői mintával: a kisfiúk barkácsolnak, vagy autót szerelnek, mint az apukájuk, a kislányok pedig csinosak, mint az anyukájuk: kirúzsozzák a szájukat, belebújnak a szép ruhákba. Ez is egy olyan fejlődési szakasz, amin túl kell esni, meg kell élni, hiszen utána más életfeladatokat kell a személyiségbe integrálni – mondta el a szakember.

 

- Aztán eljött az idő, amikor napi egy óránál is több ment el arra, hogy a laza eleganciával széthajigált ruhadarabokat összegyűjtsem, és visszasorozzam a szekrényekbe – folytatta a történetet Klára. Akkor odaültettem magam mellé a gyereket a kanapéra, és komoly fejjel belekezdtem a hegyi beszédbe: „Nézd, édes kislányom, tudom, hogy nagyon fontos, hogy az ember szép legyen, és jól érezze magát a ruhájában, de gondolj csak bele, mennyi érték van még a földön, ami ennél talán egy fokkal fontosabb”. És beszéltem neki jóságról, kedvességről, empátiáról, szeretetről, művészetről és tudományról, és megkértem, hogy gondolkozzon el ezen, és így súlyozza a dolgokat fontosság szerint.

Ő pedig készségesen és szófogadón elgondolkozott, ült az ágyán töprengve, az új kis szoknyáját igazgatva, majd tíz perc múlva kijött. Közölte, hogy mindent jól átgondolt, és a világon a legfontosabb dolog, hogy szép legyen az ember, főleg ha lány.

Ebből elég! Nem gondolom magam vaskalapos szülőnek, de megfordult a fejemben, hogy mi lenne, ha egyszerűen megtiltanám az állandó öltözést.

 

Nem lenne szerencsés válasz – mondta el a pszichológus. Valószínűleg ugyan komoly sérülés nem érné a gyermek lelkét hosszú távon – legalább is erre nincs egyértelmű válasz, hiszen az a szülő, aki ebben korlátozó, másban is az, és utólag nem lehet rekonstruálni, hogy mi váltotta ki a negatív következményeket – ugyanakkor a gyermek frusztrációt érezne, hiszen nem hagyják, hogy engedelmeskedjen a természet szavának. Inkább arra gondoljon a szülő, hogy ez egy teljesen normális fejlődési állomás.

 

Akkor hát nincs mit tenni, kibekkeljük ezt az egy-két évet, és reménykedünk, hogy lesz hasznos hozadéka – tette le a fegyvert Klára: addig is formálódik az ízlése, megtanulja, hogy mit mivel és hogyan érdemes viselni. Végül is az soha sem baj, ha egy lány csinos.

 

Írta: Borsos Bori