Lizi mama gyermekei már felnőttek. Két fia jól menő vállalkozást vezet, lánya is sikeres nyelvtanár lett. Három gyermekétől tizenkét unokája született, akik szüleikkel a nagymami születésnapján egytől-egyig összejönnek, hogy hálájukat kifejezzék.

Ilyenkor kedélyesen elbeszélgetnek a kalandos gyerekkorról, a szűkös, ám szeretettel fűtött pesterzsébeti családi fészekről. Lizi mama hetvenedik születésnapján különös csemegével emlékeztek a dúsgazdag gyerekek a múltra: édesanyjuknak 5 kiló csirkenyakat ajándékoztak: „Anyuka, a kedvencedet hoztuk!” Az idős asszony döbbentem bontogatja a csomagot, majd fojtott hangon sírni kezd: „De hiszen világéletemben ki nem állhattam a csirkenyakat! Csak azért ettem, hogy nektek a jobb falat jusson!”

Kényeztetni, kényeztetve lenni jó, és talán kell is egy kicsit, amennyiben a szeretet kifejezését értjük alatta. De vajon hol húzható meg a határ az értelmetlen igényeket is kiszolgáló önzetlenség és az értelmes szeretet között? A valódi szeretet és a kényeztetés között?


A kényeztetés gyakori okai

A gyermekek szívéhez vezető egyetlen út a szeretet, de ha tévesen értelmezzük, akkor szeretetünk inkább kárt okoz. Majdnem minden szülő a legjobbat szeretné adni gyermekének. Gyönyörködik az értelmében, a külsejében, még nyelvességében is éles észjárását dicséri, és észrevétlenül alárendeli a saját elveit „méhe gyümölcse” akaratának. Fontos, hogy a szeretet kifejezése ne az akarat vadhajtásának elnézésében nyilvánuljon meg. Könnyen, észrevétlenül csúszhatunk bele a kényeztetés csapdájába. Mégis érdemes megvizsgálni, mi áll a hátterében.

 

Íme néhány ok, ami miatt a szülők gyermekeiket kényeztetik:

*A szülő behódol gyermeke akaratának, csakhogy viszontszeretetet kapjon.

*Kényelemszeretetből szemet huny a gyermek hibái felett, mert ezzel tulajdonképpen a saját nevelési hiányosságaival való szembenézést is elodázhatja.

Egyszerűbb a konfliktusokat elkerülni: sok szülő ezért nem fegyelmez. Ezzel időt és fáradságot takarít meg – rövidtávon. Azonban ezzel csak gyermeke önfejűségét és rossz szokásait erősíti meg.

*A szülő határozatlan és következetlen, esetleg alárendelődő típus, ezért engedékeny. Akad, aki nem vállalja fel az irányítást, mert megszokta, hogy mindig más dönt helyette. A gyerekek határozott útmutatás hiányában maguk veszik át az irányítást a környezetük felett.

*Enged a szülő a gyerek unszolásának, mert a kedvében akar járni vagy, mert így gyorsabban lezárhatják a vitát.

*Nem tud, vagy nem akar kellő időt fordítani gyermekére, viselkedésének megértésére – például mi áll a követelődzése hátterében –, ezért a gyerek nyaggatása miatt gyorsabban hoz döntéseket, mintsem átgondolhatná.

*Általános hiba, hogy a szülő dicsérgeti gyermeke külsejét, éles eszét, jó képességeit, amivel tulajdonképpen csak a hiúságát növeli, nagyképűvé és mások iránt lekezelővé teszi a gyermeket. Helyes a fiatalokban az amúgy is csekély önbizalmat építeni, de inkább azokat a tulajdonságokat erősítse a szülő dicséretekkel, amelyeket maga is fejleszthet, mint például a szorgalmát, segítőkészségét, igazmondását, becsületességét. Ezzel jelleme is pozitív irányba formálható.

 

majomszeretetA kényeztetés következményei
Az eleinte bájos gyermekek követelőzésük miatt hamarosan elveszítik gyermeki kedvességüket. A kényeztetés következtében engedetlen kis zsarnokokká válnak, mindenkit legszívesebben az irányításuk alá vonnának. Az akaratával magára hagyott gyermek rövid időn belül irányíthatatlanná és tiszteletlenné válik. Minél többet kényeztetik, annál nehezebben irányítható. Néhány családban a gyermek kívánsága törvény. A szülő mindent megad számára, amit csak kíván, és semmit sem kell elfogadnia, amitől idegenkedik. Azt hiszik, hogy ezzel boldoggá teszik, pedig éppen kívánságai kielégítésétől lesz a gyermek nyugtalan, mert újabb és újabb kívánságok fogják gyötörni, míg végül semmivel sem lehet majd kielégíteni az igényeit. A kényeztetéssel a szülő gyakorlatilag aláaknázza gyermeke jövőjét. Az elkényeztetett gyerekek nagyon nehezen fogják megállni a helyüket az életben. Amikor kikerülnek a szülői ház védelme alól, rá kell döbbenniük, hogy nem az ő kívánságaikat lesik a munkahelyeken. Itt is próbálják majd érvényre juttatni az akaratukat, és maguk körül forgatni az eseményeket, de ebből kifolyólag rengeteg konfliktus vár majd rájuk. Szerencsétlennek, boldogtalannak fogják érezni magukat, ha nem úgy történik minden, ahogyan ők szeretnék, és úgy vélik, hogy mindenfelől csak igazságtalanság éri őket.


Mártír szülők
A konfliktuskerülő szülők általában sok mindent eltűrnek a békesség kedvéért. Nem beszélnek arról, hogy mit szeretnének, vagy mik az elvárásaik. Egyfajta mártír szerepben élnek, boldogtalanul. Egy jegyespár mesélte az alábbiakat. Amikor a fiú családjánál ebédeltek, a lány felajánlotta segítségét leendő anyósának, hogy elmosogatna. Ekkor a vőlegénye elébe állt: „Ó, hagyd csak, ez anyám dolga. Ő élvezi a mosogatást!” Természetesen könnyekig hatódott a mama, hogy huszonöt év után valaki segíteni akart neki ebben a hálátlan házimunkában. Bizonyára nem sokszor kért a fiától segítséget.


Megesik, hogy még időben érkezik a szülőkhöz egy-egy baráti figyelmeztetés a nevelési hibák kapcsán, de az észrevételt személyességnek veszik és megsértődnek. Vagyis inkább neheztelnek a barátjukra, mintsem szembenézzenek a saját hibáikkal.

 

A rokonok kényeztetése
Bár sokszor szükségszerű, hogy a szülők rokonokra, ismerősökre bízzák kisebb gyermeküket, de gyakorlatilag ezzel saját gyermekük irányítását is átadják nekik. A nagyszülők különösen élvezik, hogy a nevelés felelőssége nélkül, most már felszabadultan örülhetnek az unokáknak. Nem vonják el az energiájukat a megélhetési gondok, és kedvükre kényeztethetik az apróságokat, mintegy megvásárolva a gyerekek szeretetét. Ismerős, hogy amikor a szülő visszakapja gyermekét a nagyszülőktől, alig ismer rá, és napokba telik, amíg minden visszatér a régi kerékvágásba. Vendégségben mindig tágabbak a határok, mint otthon, amivel a kicsik előszeretettel visszaélnek. A nagyszülők sokszor nem akarnak összetűzésbe kerülni a gyerekkel, ezért még magukkal is elhitetik, hogy képtelenség rendre utasítani egy ilyen kis emberkét.

Egy erdei kirándulásra egy nagymama két öt év körüli unokájával jött túrázni. Nem volt túl nehéz az útszakasz, a kislány mégis cipeltetni akarta magát öt perc elteltével. A nagymama a hátára vette a húszkilós kislányt, de szemmel láthatólag nehéz volt neki. Amikor le akarta tenni, Zsófika éktelen sírásba kezdett: ő bizony egyáltalán nem tud járni! Olyan szívet tépően sírt, hogy a nagymama mellett hűségesen ballagó Andriskának is patakzott a könnye a sajnálattól. Természetesen a nagymama is sírt, majd megszakadt a szíve a hisztis kislányért és az érzékeny kisfiúért. A kirándulók között több erős férfi is akadt, akik szívesen átvették volna a terhet a nagymamától, de ő előre tudta – és a gyerekek előtt kijelentette –, hogy ha átadná, nem bírnák ki a kislány, mert neki csak úgy jó, ha ő viszi. Három órán keresztül zengett a Börzsöny a sírásuktól – még a felhők is potyogtatták könnyeiket. Amikor visszaértünk a túráról, a nagymama összecsuklott, a kislány zsibbadt lábaira állt és vidáman futkosni kezdett.


kenyeztetesEgykék hátrányban?
Vajon törvényszerű-e, hogy elkényeztetettek lesznek az egykék? A szülő számára nagyobb kísértés a kényeztetésre, ha csak egy gyermeke van. Tudatos odafigyeléssel természetesen ez is elkerülhető. A legtöbb családban a gyereknevelés egyik legnehezebb sarokköve a testvérek önzetlenségre, jószívűségre nevelése. A sokgyerekesek úgy vélik, hogy az egyke gyerekek nem kapnak e téren annyi csiszolást, ezért inkább maguknak fognak kedvezni. A lemondás gyakorlása testvérek nélkül is megvalósítható. Egy olyan anyuka mesélte, aki egyetlen gyermeket nevelt fel, hogy a kényeztetést elkerülendő úgy nevelte szemefénye kisfiát, hogy testvérek híján mindent velük, a szülőkkel kellett megosztania. A fiú annyira megszokta, hogy amikor felnőtt és katona lett, akkor sem felejtette el levélben hazaküldeni szüleinek a tábla csokoládéjából a rájuk eső részt.


Mikor mondjunk nemet?
Ha a szülő elnézi gyermeke hiányosságait, csak megerősíti azokat benne. Ugyan ki akar szomorúságot okozni azzal, hogy elutasítja gyereke kéréseit? Azonban mégis át kell gondolni, mi válik javára hosszú távon. Sokkal nagyobb kárt okozhat majomszeretetével, ha gyermeke minden vágyát kielégíti, erején felül is. A rosszul nevelt gyermek nehéz terhet cipel egy életen át. Életük próbáiban szertelen, engedetlen jellemük, lobbanékony természetük fog felülkerekedni, ami óhatatlanul csalódásokhoz vezet. A nehéz helyzetekben hiába próbálnának uralkodni magukon: ha a féktelenséget megszokták, magukkal viszik a felnőttkorba. Pedig kevesebb szomorúságban lesz része, ha gyermekként megtanul lemondani a kívánságairól és másokra is tekintettel lenni. A szülő is a kisebb rosszat választja, ha időben felvállalja a népszerűtlen jelzőt, mintsem hogy gyermeke félresiklott házassága tartson elé tükröt.

Az ünnepek felé közeledve fokozott késztetést érzünk szeretetünk kifejezésére, mert szeretnénk bepótolni az év közbeni mulasztásokat. Lessük a gyermekek kívánságát, és nagy a kísértés a kényeztetésre: milyen jó lenne látni, hogyan csillog kis unokánk szeme a kisvasutat nézve, vagy végre mosolyogni láthassuk kamasz lányunkat! Minden vágyunk boldogságban és elégedettségben eltölteni legalább ezt a három napot. Bárcsak az év minden napján csepegtetnénk egymásnak a szeretetet, s nem csak az év végi ünnepeken zúdítanánk egymásra figyelmességünket! Ezzel elkerülhetnénk a kényeztetés csapdáját is.

 

A cikk megjelent a Nyitott Szemmel Magazinban. Amennyiben szeretne előfizetni a Magazinra, ITT megteheti!