Tudni érdemes, hogy a méz az egyetlen étel, amely nem megy sosem tönkre. Nos, ami a gyermekvilágot illeti, ez is egy olyan világ, amit sosem lehet eleget kutatni. Főleg érdekes a gyermek-szülő kapcsolat. S mivel a XXI. századot írjuk, a felnőtt helyét kezdi lassan átvenni a televízió.

 

Becslések szerint egy átlagos amerikai családban a tévé minimum hat órán át megy naponta, és a kisgyerekek legalább két órán át ülnek előtte.  A televízió-nézés olyannyira elterjedt gyerekkorban, hogy egyes kutatók szerint nincs még egy olyan nem szülői hatás, amelyik annyira áthatná a gyerekek életét, mint a televízió. Tagadhatatlan, hogy már a csecsemők is tanulhatnak a tévénézésből! (14 hónapos csecsemők már utánozzák, amit a képernyőn látnak). A kisgyerekek a tévében látott mesealakokkal, szuperhősökkel azonosulnak, azonban nem csak a játékban, de már a gabonapehely kiválasztásában is mutatkozik ez az azonosulás.

 

Viszont ilyen kicsi korban még nem igen tanulják meg megkülönböztetni a valóságot és a látszatot. Ez nyilván veszélyt jelenthet. Érdekes módon annak ellenére, hogy a legtöbb szülő egyetért azzal, hogy gyermekének árt a sok tévé, mégis a megkérdezett gyerekeknek több mint a fele, mondta azt, hogy a szüleik igazából nem szabják meg, hogy mennyi időt tölthetnek a képernyő előtt. A szülőknek körülbelül csak 17%-a szabja meg az időtartamot. Így a többi gyermek annyi tévénézésnek van kitéve, amennyit csak szeretne.

 

gyerekneveles_kislany

 

A nevelést kezdi szépen lassan átvenni a tv. Rendjén van ez? Tény, hogy bővíti a szókincset a tv és taníthat is, de nevelje is fel a gyermeket?! Érdemes ezen elgondolkodni, mert, ahogy említettem a méz sosem romlik meg, de a gyermekre ez már talán annyira nem igaz. Ezért tegyük meg a szinte lehetetlennek tűnő dolgot: kapcsoljuk ki az új „nevelő eszközt”! Gyermekünk is legyen olyan, mint a méz, ne romoljon meg soha!

 

Írta: Koller Eszter