"Mi történt velünk? Megőrülök az esti lefekvési hisztiktől! Mit rontottam el?!"

- A gyerekek megtalálják a kiskapukat! Okosabbak, mint gondolnánk! ;-)

Nézzük hát a hibákat, amiket elkövetünk:

  1. Túl hosszúra nyújtott lefektetési szertartás.
  2. A szülő odafekszik a gyerek mellé, egészen addig amíg, el nem alszik.
  3. A szülő egész éjjel a gyerek mellett alszik.
  4. A gyerek a szülők ágyában alhat el.
  5. Égve hagyják a villanyt a gyerek kedvéért.
  6. A szülők megengedik, hogy a gyerek a szülők hálószobájában, a padlón aludjon el.
  7. Egész éjjel zene szól a gyerek szobájában.
  8. A szülő megpróbálja ígéretekkel ágyba csalogatni a gyereket, aztán fenyegetőzik, végül dühösen kirohan.
  9. A gyerek döntheti el, ki fektesse le.
  10. A szülők helyet csinálnak egy másik helyiségben, hogy tudjanak hol szeretkezni, mert a gyerek az ágyukba fekszik.
 

Az önálló, nyugodt alvás nemcsak a gyermek érdeke. Ha belemegyünk, mi szülők abba a játékba, hogy együtt fekszünk le gyermekünkkel és megvárjuk, amíg ő elalszik és valószínűleg mi is elalszunk mellette: elmossuk a határokat, amelyek elkülönítik a szülőket a gyerektől. A család hatalmi egyensúlya is felbillen. A gyerek kezd el diktálni!

 

Még súlyosabb a határsértés, ha a gyerek a szülő ágyában alszik el! A szülők szexuális kapcsolatának bomlasztásáról nem is beszélve! A szülőik ágya  a családi hierarchia csúcsát jelképezi.

 

A szülők – tévesen - azt hiszik, hogy a gyerek biztonságérzete akkor lesz a legerősebb, ha nincsenek számára ostromolható határok. A gyerekeknek meg kell tanulniuk megküzdeni a szeparáció és önállóság feladataival. Sosem tanulja meg a gyerek, hogy egyedül lenni nehéz, ha a szülő folyamatosan együtt van vele. Természetesen hétvégén reggel összebújni, este kicsit hancúrozni, filmet nézni lehet, de a lefekvés idejére határozottan el kell köszönni és mindenkit  a saját szobájábaküldeni, hogy a saját ágyában aludjon el!

 

Jó tanács: Érdemes a kisgyerekeket három éves korukig kiságyban altatni, ugyanis az jóval kisebb késztetést nyújt kuckószerűségével a felkelésre, mint a nyitott ágy.

 

 

alvas_a_babaval

 

 

Teremtsük meg a nyugodt lefekvés feltételeit!

Korlátozzuk a lefekvés szertartását max. 4 tevékenységre: például pizsamába bújás, fogmosás, lefekvés, 1-2 mese felolvasása vagy beszélgetés esetleg imádkozás. (Ilyenkor már nincs több nassolgatás, időhúzás.)

 

Álljunk ellen az időhúzási technikáknak! (lényeg a higgadtság és magabiztosság, ne engedjünk a kérleléseknek!) Ne legyünk bőbeszédűek és ne magyarázkodjunk, de lehetőleg ne is bosszantsuk fel magunkat! Határozottan tessékeljük gyermekünket a szobájába, ahányszor csak szükséges! Fő a nyugalom mindvégig!

 

Tartsuk szem előtt! A gyermek egészséges fejlődéséhez megfelelő mennyiségű alvás szükséges!

3-4 éves gyerek esetén: 12 óra/nap,

5-8 éves gyerek esetén: 11 óra/nap

9-11 éves gyerek esetén: 9-10 óra/nap

 

(Forrás: Beth. A Grosshans: Ki az úr a háznál?)