Okozott már Önnek gondot gyermeke viselkedése vagy étkezési, alvási szokásai? Vagy könnyen zökkenők nélkül sikerült érvényesítenie akaratát, amit gyermeke feltétel nélkül el is fogadott és végre is hajtott? (mint a mesében..:-) )A választ nagyjából sejtem..

 

És vajon mi lehet az oka annak, ha a szülők kezéből kicsúszik az irányítás?

Ennek oka nem más, mint a családi erőviszonyok felborulása. A szülő hatalmi szerepét a gyerekek gyakorolják vagyis többé nem a szülők, hanem a gyerekek parancsolnak!!!

(Köszönhetően a manapság elterjedt nevelési kultúrának, ami túlzott jelentőséget tulajdonít a gyerekek lelkivilágára való odafigyelésnek…amivel a gyermekek természetesen vissza is élnek…)

A gyereknevelésben nem elegendő a szeretet és a jó szándék. Szükség van a szülői hatalomra és tekintélyre is! A sikeres nevelés alappillérei a szeretet és a vezetés!

 

hiszti

 

Honnan lehet tudni, hogy felborult a családi egyensúly?

Csak néhány példa:

  • Öltözködés nem a kinti hőmérsékletnek megfelelően és ebből hiszti
  • Étkezés a TV előtt, „helybe szervírozva” ennek hiányában hiszti
  • Iskolába indulás előtt hiszti
  • Folyamatos alkudozás délutáni TV nézés vagy számítógépezés miatt
  • Udvariatlanság a családtagok irányába
  • Más szavába vágás és sértődés, ha a szülők ezt megjegyzik
  • Alkudozás az esti fürdésen
  • Alkudozás az esti lefekvésen (módján és idején) stb.

A fenti viselkedésben semmi rendkívüli nincs, ugyanis a gyerekek előbb-utóbb felfedezik azokat az érzelmi taktikákat, amivel el tudják érni, hogy az ő akaratuk érvényesüljön. Ez velük született ösztön.

 

A családi egyensúly megbomlásáról akkor beszélünk, ha a harc, hiszti, alkudozás az együtt töltött idő több, mint 30%-át tölti ki!!

 

A paradoxon ott húzódik meg, hogy noha a gyerekek küzdenek a hatalmi szerepért, tulajdonképpen, ha meg is szerzik, frusztrálja őket, hogy szüleik elvesztették vezető szerepüket. Az irányításra ugyanis nagy szükségük van tapasztalatlanságukból, éretlenségükből adódóan. Ezáltal a szülők és a gyerekek is zűrzavaros, zsarnoki helyzetek foglyai lesznek. A gyerekek tizenegy éves koráig ki kell lábalni (legkésőbb) ezekből a helyzetekből. A szülőnek pedig megfelelő tekintélyt és hatalmat kell szereznie. Ennek hiányában a játszmák a kiskamasz- és serdülőkor éveiben veszélyesebbek lesznek, hiszen a szülő már fizikailag sem fogja tudni visszatartani a korábbinál jóval erősebb kamaszt.

 

Mi történik, ha sikerül a gyereknek magához ragadni a hatalmat? Féktelen, indulatos, szétszórt, szorongó, haragos és bizonytalan lesz. Szorongást és félelmet okoz neki az erejét mesze meghaladó feladat, hogy ő irányítsa a család életét.

 

Mitől bomlik fel az egyensúly?

Attól, ha a szülő (elejét véve a várható hisztinek és harcnak) inkább beadja a derekát és enged csemetéjének. Azonban minél több hatalmat kap a gyerek, és minél tovább birtokolja azt, annál rombolóbb lesz a hatása. Egyre nehezebb lesz a gyereket a „trónról lejjebb tessékelni”!

De sosem késő! Bár bizonyos viselkedéseket a gyerek „kinő”, a motivációt a családi egyensúly felbillentésére nem fogja kinőni! (csakis „szülői rásegítéssel” történhet ez meg)

 

A gyerek igénye és egyben a szülő feladata a korlátok felállítása és azok betartatása.

 

A gyerekek erős, hatékony szülők mellett tanulják meg az önuralmat, a tiszteletet és válnak képessé az együttműködésre.

(Forrás: Beth. A Grosshans: Ki az úr a háznál?)

A könyv a Park Kiadó gondozásában jelent meg, melyet a Kiadó webáruházában meg is vásárolhatja.