Látszólag minden tökéletesen működik a családban. A gyerekek jól tanulnak, apa és anya szeretik egymást. Mégis.... a gyerekeknek hiányérzetük van folyamatosan..... "De miért? Hisz gondoskodom róluk, megvan mindenük. Mit kell még tennem?"


A módszer legjellemzőbb jegye az érzelmi távolság. Ezek a szülők gyermekük belső tapasztalatai körén kívül maradnak. Megtartják a távolságot gyermekükkel, így az érzelmi kötődés nem alakul ki közöttük.

 

Nevelésük üzemszerű, azaz a családi élet időbeosztására és megszervezésére vonatkozik. Általában jó természetű, kedves, jószívű emberek, szeretik a gyerekeket, de bizonyos távolságból szemlélve. Ha gyermeke jelét adja esetleges problémájának, elbagatellizálja annak jelentőségét és csak futólag válaszol rá. A mély érzéseket és a másokhoz való kötődését minden emberi kapcsolatában kerüli. Mértékletes, zárkózott, érzelmeit kordában tartó ember.

 tavolsagtarto_szulok

  • Sok közöttük az értelmiségi. Általában bonyolult szervezést igénylő munkakörökben dolgoznak. (mérnök, számviteli szakértő, tudományos kutató)
  • Gyerekeikhez a család gyakorlati ügyein keresztül kerülnek kapcsolatba. Általában a távolságtartók családja rendkívül jól, példásan működik, csak sajnos a külsőre takaros gyerekek, belül kongón üresnek érzik magukat. A családból hiányoznak az érzelmek, akár pozitív akár negatív verziót tekintve. Ezek a szülők érzelmeiket magukba fojtják, de ha egyszer mégis csak szabadjára engedik.. ott meglepően viharos módon kerül felszínre az.
  • A távolságtartó legjellemzőbb vonása, hogy erősen vonzódnak a házi kedvencekhez és a csecsemőkhöz, ugyanis ezekben a kapcsolatokban tudják (merik) inkább kimutatni érzéseiket, tekintve, hogy az semmiféle veszéllyel nem jár.
  • Általában figyelmes, erkölcsös, dolgos emberek. Semmiféle kritikát nem tudnak elviselni. Sosem szabad őket arra kérni, hogy érzelmileg többet adjon magából, mint amennyit ő jónak lát, ami jólesik neki.
  • A távolságtartók pszichés energiájuk javarészét arra használják, hogy érzéseiket visszafojtsák. Ha ugyanis felizgatják magukat, kemény szavakkal adnak hangot nemtetszésüknek. Bírálatuk a gyerekek elevenébe talál, ezért inkább törekszenek, hogy szüleik kedvét keressék, folyamatosan reménykedve, hogy egyszer csak átjutnak a szülő emelte falon.

 

A nevelési módszer javára írható, hogy mivel csekély hajlandóságot mutat az érzelmi megnyilvánulásra, így az érzelmi manipuláció távol áll a távolságtartó szülő eszköztárától.

(Viselkedésük hátterében egy korábbi esemény kiváltotta erős harag belső magja köré emelt fal húzódhat meg.)

 

A távolságtartó szülők gyermekei: elrejtik problémájukat (minthogy azt tanulták, hogy az ő problémájukra senki sem kíváncsi). Nem kapnak továbbá elegendő ölelést és simogatást. Érzelmi kiéhezettségük ellenére megtanulják, hogy otthon ebben nem részesülnek, ezért ezt máshol keresik. Jó esetben megkaphatják ezt egy nagymamától vagy közeli rokontól. Viszonylag korán elszakadnak otthonról, de partner kapcsolataikban is gondjaik akadnak. Nem tanulták meg gyermekkorukban a kölcsönösséget és megértést, ezért függetlenek maradnak, de nem azért mert ezt igénylik, hanem mert ezt ismerik. Könnyen kialakul függőség távolságtartó szülők gyerekeinél. (alkohol, kábítószer, társ, munka, testedzés) Nem ismerik fel, hogy amivel ilyen túlzó mértéken él, nem más, mint kompenzáció.

 

(Forrás: Beth. A Grosshans: Ki az úr a háznál?)

 

A könyv a Park Kiadó gondozásában jelent meg, melyet a Kiadó webáruházában meg is rendelheti.