Ez a nevelési módszer inkább férfiakra jellemző. De szerencsére nem mindannyiukra! Lássuk!

 

A módszert alkalmazók elgondolása szerint egy családban a szülőnek kell betölteni "MINDIG és MINDENKOR" a főnök szerepét. Az eszükbe sem jut, hogy néha szelídséggel és türelemmel, sokkal jobb eredményeket érhetnének el a nevelés terén.

 

megkovetelo_szulok

 

Őket legkevésbé sem foglalkoztatja, mit érez a gyerek, csak annak viselkedése érdekli. Számukra a csúcsteljesítmény, az önfegyelem és munkaerkölcs létezik. Nem tűrik a trehányságot és középszerűséget. Véleményük szerint a gyereket „be kell törni”, akaratukat addig kell hajlítani, amíg meg nem felelnek elvárásaiknak.

 

Noha az utóbbi időben erőteljesen visszaszorult a testi fenyítés alkalmazása, ők mégis megmaradtak ennél a parancsoló hangnemmel tarkított, néha az ütlegelésig is eljutó módszernél. Ezek a szülők általában katonai szervezetek, rendfenntartó fegyveres testületek vagy konzervatív vallási közösségek elkötelezett tagjai, ahol a tekintélyelvűség része a parancsok osztogatása és teljesítése. (Csak azt felejtik el, hogy a családi otthon nem laktanya…)

 

katona

Bár ezek az „őrmesterek”, néha egészen szórakoztatóak is tudna lenni, ha éppen kiesnek parancsnoki szerepükből. Társaságuk élvezetes a gyermek számára. De egy idő után kialakul bennük egy ambivalencia, mert nem tudják éppen mi fog következni, ordítozás vagy hancúrozás…

 

Ők a gyermekek legkeményebb és legridegebb kritikusai. Ám ők nem haboznak szembeszállni bárkivel, aki családjukat veszélyezteti, ami lenyűgözi a megkövetelő szülő gyermekeit. Ám ez a csodálat, rövid idő alatt félelemmé is alakulhat, amint ez a szigor feléjük visszairányul. Zavaró és fájdalmas ez a bizonytalanság érzés.

 

Helyes módszer nyíltan és őszintén beszélni a gyerekhez, azonban a megkövetelő szülők ezt túlzásba viszik és utálatosnak, néha félelmetesnek hangzik, amit mondanak. Recsegő hangú, pattogó, kemény parancsokat adnak ki: „Azonnal gyere ide! Ne feleselj itt nekem!”

 

A módszer nagy hibája: A gyerekekben félelmet kelt, akik  félelmükben engedelmeskednek. Lehet, hogy szépen becsatolják a biztonsági övet, de a megtorlás szellemében csöndesen elővéve egy ceruzát, apró kis lyukakat fúrnak a kocsi kárpitjába.  Az engedelmeskedés tehát csak látszólagos. Arról nem beszélve, hogy ezek a szülők szépen lassan elveszítik gyermekük szeretetét is.

 

A szándékosan bántó hangnemből a gyermek semmi építőt nem fog megtanulni, sőt nagymértékben károsítja is annak fejlődését. A családi élet szépen lassan valóságos csatatérré változik. A goromba, másokkal tiszteletlenül bánó vezető senkiben sem kelt rokonszenvet. A zsarnoki vezetés megfélemlítő légkört alakít ki a családban. A szülőknek nincs valódi, egészséges hatalmuk, gyermekeik nem ismerik el őket vezetőnek, ezért folyamatosan lázadnak ellenük, nyíltan vagy titokban. Ám ez mindenképpen káros a családi élet szempontjából.

 

Ezek a szülők félelmetesen keserű iróniával rendelkeznek, tiszteletlenül beszélnek és káromkodnak. A családtagokat ez lealacsonyítja és megalázza. Kritikus hangon prédikálnak és kínos érzéseket ébresztenek a gyerekekben önmaguk iránt.  Rendszerint túlbüntetnek.  Akkor is büntetnek, amikor elég lenne egy kis ejnye-bejnye is.

 

A megkövetelő szülő csak azt éri el, hogy gyermeke igyekezni fog minden olyan helyzetet elkerülni, ahol rajtakapható. Hazudozni kezd és alattomosan, tisztességtelenül próbálja meg elérni, amit akar. Bár sokszor inkább könnyekben tör ki belőlük a harag szüleik iránt, mivel az kevésbé veszélyes számukra. Szépen lassan megtanulja kijátszani a szülői haragot. Túlérzékeny lesz és elveszíti természetes vágyát, hogy igyekezzen szülei kedvében járni.

 

A megkövetelő szülők kivívott tekintélyüket beleérzéssel, tisztelettel és szerető törődéssel kellene, hogy árnyalják. És tegyék, amíg a fenti folyamatok visszafordíthatók.

(Forrás: Beth. A Grosshans: Ki az úr a háznál?)

 

A könyv a Park Kiadó gondozásában jelent meg, mely a Kiadó webáruházában megrendelhető.