Legáltalánosabb kifejezőeszközei a dicsérő, bátorító, útmutató szavak. A szavaknak ugyanis óriási hatalmuk van. Könnyű őket kimondani (persze ezt is meg kell tanulni…) de hatásuk sosem marad el. Gyermekeink szinte szárnyakat kapnak! Biztonságérzetük és önértékelésük megnő.

Már a csecsemő is „érti”, ha kedvesen szólunk hozzá, holott nem érti a szavak jelentését. De látja a tekintetet, mosolyt és érzékeli hangszínünket. Boldog lesz tőle gyermekünk.

 

anya_lanya

 

Ügyelni kell azonban arra, hogy a dicsérő szavakat ne vigyük túlzásba, mert hiteltelennek fogunk tűnni.

 

Az elismerő szavak másik csoportjába tartoznak a biztató szavak. Sokkal maradandóbb hatásuk van, mint gondolnánk. Merszet önt gyermekünkbe és hinni kezd vagy még jobban hinni fog saját magában. Sőt, ha érzi bizalmunkat, boldogan teljesíti kéréseinket is, mert nem akar nekünk csalódást okozni. Minden gyermek vágya ugyanis, hogy megfeleljen szüleinek. Ne irtsuk ki belőle ezt folytonos szidalmazással és kritizálással! Próbáljuk meg inkább a teljesítményt és az igyekezetet méltányolni!

 

A nevelésnek nélkülözhetetlen része a tilalom, de nem érdemi része. Útmutatásainkat pozitív módon megfogalmazva, kedvezőbb hatást érhetünk el. Sok szülő megszokásból rossz stílusban közli útmutató szavait. A gyerekek pedig a nyers és durva stílustól csak elvadulnak és kezelhetetlenné válnak. Ha mégis úrrá lesz rajtunk a negativizmus rossz szokása, kérjünk gyermekünktől bocsánatot és törekedjünk szeretetünk ismételt kimutatásra.

 

Persze a szülőknek sem könnyű mindig pozitívnak, higgadtnak és kedvesnek maradni. De hát ez a szülői hivatás....

(Forrás: Gary Capman  Gyerekekre hangolva c. könyve)

 

A könyvet ITT rendelheti meg!