Aki szeret, etet. Ez a tételmondat különösen az anyákra és a nagymamákra igaz, akik alaposan kétségbe tudnak esni, ha szemük fénye nem hajlandó elfogyasztani az elé tett ételt. Túl a bölcsességen, hogy ennivaló mellett még egyetlen gyerek sem halt éhen, próbálunk pár használható és bevált jó tanáccsal is segíteni.

A legtöbb gyereknél életük bizonyos szakaszában beüt a szelektív evés, ami a válogatásnak egy elég kíméletlen fajtája. Ilyenkor a delikvens csak egy-két ételt hajlandó magához venni, azon kívül semmi mást. Ezeknél a gyerekeknél nem igazán tudunk mit tenni, ők, ha kopog a szemük, akkor sem fognak mást megenni, mint – mondjuk – a virslit és a nápolyit. Éppen ezért teljesen fölösleges megvonni tőlük ezeket az ételeket, mondván, majd ha éhes lesz, megeszi a babfőzeléket, mert higgyük el, éhes, de akkor sem fogja megenni a babfőzeléket. Sokkal jobban tesszük, ha átmenetileg beletörődünk a dologba, kiszolgáljuk a „hóbortját”, és reménykedünk, hogy hamar elmúlik. Legtöbbször egyébként egy környezetváltozás, utazás, vagy más gyerekek felbukkanása megoldja a kérdést.

Ha a gyerekünk nem ilyen kemény játékos, csak válogatós, akkor valahogy meg kell találni a középutat a „jaj, mit főzzek, drágaságom, mit ennél”, és az „azt eszed, ami az asztalon van, amíg ki nem ürül a tányérod, addig innen fel nem állsz” között. Nyilvánvalóan a felnőtteknek sem esne jól, ha kötelező lenne megenniük azt az ételt, amit egyáltalán nem szeretnek, vagy nem kívánnak, a gyereket sincs értelme ilyesmivel kínozni. Csak azt érjük el vele, hogy minden étkezés egy cirkusz lesz, erre pedig semmi szükség, rontani tudunk vele a helyzeten, javítani semmit.

gyerek zoldsegeves

 

1. Először is nézzük meg, hogy mit eszik a gyerek valójában. Nem az asztalnál, hanem az étkezések között. Nyilvánvaló, hogy ha egész nap chipses zacskóval a kezében jár-kell, állandóan rágcsál valamit, vagy csak szörpöt, üdítőt hajlandó inni, a rendes étkezéseknél már nem lesz étvágya. A csapda ebben az, hogy a napi kalória-bevitel meglesz ugyan, a gyermek szervezete mégis éhezik, mert éppen a fejlődéshez szükséges tápanyagokat és az egészséges élethez nélkülözhetetlen tápanyagokat, vitaminokat, ásványi anyagokat már nem viszi be. Ez sajnos akkor is simán előfordulhat, ha a gyerek egyébként jó húsban van, és ránézésre senki sem gondolná, hogy alultáplált. Ha azonban hétszámra nem eszik zöldséget, gyümölcsöt, húst, tejterméket, akkor elkezdhetünk gyanakodni. A nassolást tehát érdemes visszaszorítani, amit a leghatékonyabban úgy tudunk megoldani, ha egyáltalán nem tartunk otthon ilyesmit.

kisgyerek chips

 

2. Nézzük reálisan a dolgokat. A legtöbb gyerek egy bögre kakaót komplett reggelinek tekint. Ha megeszik hozzá még egy fél kiflit is, már bőven elégedettek lehetünk. Ezzel már nyugodtan kihúzza a tízóraiig, amikor valószínűleg úgyis enni fog. Ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, nézegessünk nyugodtan tápanyag táblázatokat, csodálkozni fogunk, hogy milyen kevés is az elég az egészséges fejlődéshez. Az elfogyasztott mennyiséget pedig ne a saját étvágyunkhoz viszonyítsuk, a gyerekek jóval kevesebbel is beérik, ráadásul sokszor nincs is idejük örömevést tartani (mint mi), mert annyi érdekesebb dolguk van.

3. Tegyük az ételt kívánatossá. Ha magától nem eszik gyümölcsöt, akkor megtisztítva, felvágva adjuk neki. Ha úgy sem eszi meg, próbálkozhatunk játék vagy tévézés közben is odatenni, ilyenkor általában „véletlenül” elkopik a tányérból, bármi is van benne.

szep terites

 

4. Teremtsünk megfelelő körülményeket. Terítsük meg szépen az asztalt, üljünk köré mindannyian, és főleg nyugodjunk le. Ha az étkezések állandóan arról szólnak, hogy mit eszik, mennyit eszik, hogyan eszik a gyerek, és mindenki a plafonon van az idegességtől, az nyilván nem megfelelő körülmény. Béke!

kozos csaladi vacsora

 

5. Vegyük figyelembe, hogy mit szeret. A legtöbb gyerek idegenkedik az új ízektől és a furcsa színektől, de ez gyorsan, akár napról napra is változhat. Ha ma nem ette meg a pörköltöt, holnap még simán lehet, hogy vidáman belapátolja – csak mert ezúttal spagettire tettük, nem főtt krumplira.

6. Kerüljük a túl intenzív ízeket. Persze ismerünk gyereket, aki él-hal a fokhagymáért és csak a borsos ételeket eszi meg, a legtöbben inkább a szolidabb ízeket kedvelik.

7. Hát igen, az édesség. A gyerekek valami miatt mindennél jobban vágynak rá. Érdemes bizonyos korlátok közé szorítani, és nem csak a fogaik és a diabétesz-veszély miatt, hanem, hogy maradjon azért étvágy a sós ízekre is. Kezdetnek lehet alapszabály, hogy édességet a rendes étel elfogyasztása után lehet enni, de akkor sem számolatlanul, hanem a szülő által meghatározott mennyiségben.

8. Ha nagyon aggódunk, kínáljuk olajos magvakkal: dióval, mogyoróval, kesudióval, pisztáciával. Nagyon egészségesek, nagyjából minden megvan bennük, amire a szervezetnek szüksége van, és szívesen meg is eszik a gyerekek. Lehetőleg a sótlan változatot válasszuk, mielőtt puszta jóindulatból felborítjuk a gyerek elektrolit-háztartását.

olajos magvak

 

8. És végül: ne izguljunk. A legrosszabb, amit tehetünk, ha állandóan ezzel foglalkozunk, és a fejünkön pörgünk, hogy egyen már a gyerek. Éhen halni biztos nem fog, nyugalom!

 

A cikket támogatta: mokaland logo jo