Y, Z, alfa – vajon milyen irányba viszik a világot?

Jelenleg hat generáció él a földön: a veteránok, a baby boomerek, az X, Y, Z, valamint az alfa korcsoport. A három idősebb és a három fiatalabb nemzedék közti vízválasztó az információtechnológiai robbanás. Vajon a kor, amibe beleszülettek, miként befolyásolja az egyes nemzedékek fejlődését, mik az erősségeik, és mit tanulhatnak egymástól? A téma első részeként a három fiatalabb generációt vesszük górcső alá.

Y generáció

Digitális nemzedékek

Az Y, Z, és a még csak totyogó alfa korosztály fejlődésére és működésére alapvető hatással van az információtechnológiai robbanás. Az Y generáció egyik kollektív élménye, hogy iskolai tanulmányaikat papíralapon sajátították el, ám felnőttként mind szakmai, mind magánéletükben magától értetődő módon használják az elektronikai eszközöket. Míg egykor jegyzetfüzetekbe és naplókba írták gondolataikat, telefonon folytattak baráti csevejt, kamaszként vagy fiatal felnőttként átálltak a szövegszerkesztőre, a chatre. A Z korosztályba tartozó fiatalok még jobban távolodnak a papírtól, és fel sem kapják a fejüket, hogy egy huszonegyedik századi irodalmi (pardon: slam) esten az okostelefonjából olvas verset a költő.

A fiatalabb Y-osok és Z-s társaik, sőt, várhatóan az alfa nemzedék tagjai is az internet előtt ülve szocializálódtak és szocializálódnak, és idegrendszerüknek fel kellett dolgozni a gyorsan változó és nagy mennyiségű információ, valamint az erős vizuális ingerek jelentette terhelést. A világ kitágult, nem limitálja könyvtár az elérhető ismeretek körét, minden pörög és folyamatosan változik. E folyamatos örvénylés közepette az Y és Z korosztályoknak érezhetően problémát okoz a figyelem egy helyben tartása, a koncentráció. A sok, időnként egymásnak ellentmondó hír és adathalmaz közepette nehéz hiteles képet alkotni, ugyanakkor lehetségessé vált bepillantani korábban rejtett szegletekbe. Az internet révén ma látni lehet, mi zajlik Ukrajnában, Kambodzsában, vagy épp milyen életszínvonalon élnek Angliában. Az információrobbanás nemcsak tágította a látókört, de megfosztott annak könnyebbségétől is, hogy amiről nem tudunk, az nem fáj.

A fiatalabb nemzedékek közösségi élete egyre nagyobb arányban folyik az online térben. A mai tizen- és huszonévesek, fiatal harmincasok virtuális csoportok tagjai, amelyek az „off-line” világgal egyenértékű jelentőséggel bírnak számukra. A pszichológusok arra figyelmeztetnek, pár éven belül tömegesen érezhető lesz a negatív következménye annak a pszichés tendenciának, hogy a fiatalabb korosztályok élményeiket már nem megélik a maguk mélységében, hanem megosztják a közösségi portálokon, és a problémák elől könnyen az online közösségekbe és az ott elérhető pozitív megerősítésekbe menekülnek.

„Egyre jobban és jobban” - Y generáció

Az 1980-1995 született Y generáció ismeri a fogyasztói társadalom nyújtotta lehetőségeket, és céltudatosan tapos utat benne. Az idősebb nemzedékekkel ellentétben nem hiszi úgy, hogy dolgozni társadalmi kötelesség, a munka sokkal inkább eszköz a személyes jólét vagy önmegvalósítás eléréséhez. Egy kreatív, sokrétű kiképzésen átesett generációról van szó, melynek tagjai pontosan látják, hogy szüleik a megfeszített munkavégzés ellenére korlátozott mértékben voltak képesek gyarapodni (ha képesek voltak egyáltalán), s a kitágult világban tisztában vannak azzal, hogy mely területeken számíthatnak nagyobb egzisztenciális sikerre, legyen szó jóléti államról vagy vállalatról. A korcsoporthoz tartozók jelentős része – elődeikhez hasonlóan – külső tényezőkben méri a sikert, igazodva a fogyasztói társadalom értékrendjéhez: magas fizetés, kihívásokkal teli munkakör, utazások érdekes tájakra.

Értetlenül állnak a tekintélyelvű főnökök és felettesek (akik nem egyenlők a vezetővel) előtt, ami gyakran vezet konfliktushoz, és ha olyan lehetőség kínálkozik, akár munkában, akár letelepedési célországban, ami jobban megfelel személyes igényeiknek, könnyebben továbbállnak. Az Y-t hajtó motiváció egy idő után konfliktusforrássá válhat: a személyes jólét és siker felépítésének, a „találhatok jobbat” keresése közepette képtelenek megállapodni, ami különösen párkapcsolati fronton szembetűnő. Nehezen alapítanak családot és soká vállalnak gyereket, mert ez lemondást jelentene azokról az eredményekről, amiket több év munkájával értek el, mint a karrier, utazás, élvezetekkel teli élet.

„Ami nekem jó” - Z generáció

Az 1996-2010 között született Z generáció az első, digitalizált táradalomba született korosztály, akik pszichés működését az online világ és IT kütyük visszavonhatatlanul meghatározták. Természetes, hogy a figyelemmegosztás révén egyszerre eszik a szendvicsüket és e-maileznek, pillanatok alatt kiigazodnak az új okostelefonjukon. Gyorsan, tőmondatokban, a kívülállók számára érthetetlen rövidítéseket használva leveleznek a közösségi portálokon, mert így praktikus, miközben tanáraik amiatt aggódnak, hogy romlik az anyanyelvhasználat színvonala vagy elfelejtenek kézzel írni. Számukra párkapcsolatnak számít, ha valaki a közösségi site-on kiírja az együttjárás tényét, és a kiposztolt szakítás ugyanakkora traumát okoz, mintha „off-line” mondtak volna nekik istenhozzádot. Egy iskolai osztály életét, a klikkek szerveződését nem csak az osztálykirándulás, hanem az online térben zajló események is alapvetően meghatározzák.

A Z-nél nő a digitális közösség súlya, ugyanakkor az on-line csoportok elsődleges szerepe gyakran pusztán a pozitív megerősítés – kívülről érkező helyeslések nélkül e nemzedék tagjai ugyanis könnyen elbizonytalanodnak magukban. Nagy jelentőséggel bír az „én”: „az a fontos, ami nekem jó, ami boldoggá tesz”. Szüleik napi nyolc-tíz órán át tartó „gályázására” felhúzzák a szemöldöküket, és megfogadják maguknak, hogy ők nem adják majd ilyesmire a fejüket. Nem hagyják, hogy megfojtsák őket az elvárások, megkeresik a saját útjukat. Nem csak a szüleik életére hatást gyakorló konvenciókat hagyják hátra, de apránként talán a fogyasztói társadalom faramuciságát is felismerik. Ám eközben könnyen elfelejtik, hogy nem – csak – ők állnak a középpontban, hanem egy nagyobb egység részei.

A jövő zenéje - alfa

A 2011 után született alfa generációról még keveset tudunk. Észlelőrendszerük fejlődését nemcsak a bölcsőben felaggatott színes és zenélő játékok csiszolják, hanem az érintőképernyők ikonjainak tologatása is. Valószínűleg legalább annyira élnek majd a világhálón, mint azon kívül, ám félő, hogy fizikai kontaktusok híján elmagányosodnak. Várhatóan magas iskolai végzettséget szereznek majd, és technológiai fejlettségük révén akár a munkaerő-piacot is forradalmasíthatják.

Ők már azon eredmények bázisán nőnek fel, amit az idősebb generációk saját kárukon megtanultak, legyen szó környezettudatosságról, fenntartható fejlődésről, toleranciáról. Mire az alfák fiatal felnőttekké serdülnek, az Y és Z abba a korba ér, amit most szüleik taposnak, vélhetően megtanulva az idősebbektől azokat az értékeket, amiket majd ők is továbbadhatnak, mint a türelem, elköteleződés és kitartó összpontosítás, bölcsesség, tisztelet – no persze nem az életkoré, hanem a vele járó élettapasztalaté (ha szert tettek rá).

Szabó Elvira, pszichológus