A tél a leg varázslatosabb, legmisztikusabb évszak. Decemberbe hatalmába kerít minket az ünnepek hangulata, az utcák karácsonyi díszben pompáznak, a lakást átjárja a friss mézeskalács illata és ami a legfontosabb, ilyenkor jön a Mikulás és a Jézuska is.

mikulas

Az egyik dilemma, ami talán a legnagyobb fejtörést okozza a szülőknek, a Mikulás és a Jézuska kérdése. Vajon mikor cselekszünk jól? Ha hagyjuk, hogy a csemeték higgyenek azokban a dolgokban, amik csak a képzeletünkben léteznek, vagy ha amint csak lehet, szembesítjük őket a rideg valósággal?

Minden anyuka és apuka azt szeretné, ha gyermekét elkerülnék a csalódások, ezt pedig elég nehéz úgy elérni, ha nem vagyunk őszinték és illúziókkal hitegetjük őket. Egyébként is a bölcsiben vagy az oviban mindig akad egy-két olyan felvilágosult poronty, aki nagyon is jól tudja, hogy a Mikulás bácsi bizony nem utazott több ezer kilométert repülő szarvasokkal csak azért, hogy jól teletömködje mindenféle finomságokkal a csizmánkat és ezt az információt sajnos nagyon is készségesen és lelkesen osztják meg hiszékenyebb pajtásaikkal. De hát mégis, nem fantasztikus érzés látni, amikor a gyerek szeme csillog az izgalomtól és nem bír elaludni, mert a télapót várja?

A szakértők és gyermekpszichológusok, egyöntetűen amellett teszik le a voksukat, hogy igenis hagyni kell, hogy a gyerekek higgyenek a Mikulában. A kicsiknek még szükségük van egy mesevilágra’’, ahol bármi megtörténhet, ahol a házikó csokiból és cukorkákból épül és ahol a fenyőfát tényleg az angyalkák díszítik fel karácsonykor. A meséknek és mítoszoknak elengedhetetlen szerepük van a gyerekek fejlődésének szempontjából. Nem is találhatnánk jobb módszert arra, hogy fejlesszük a kicsik fantáziáját, mint azt, hogy minél több mesével, történettel ismertetjük meg őket.

Gondoljunk csak bele, hogy már egészen pici korban is milyen örömmel hallgatják az apróságok anyukájuk csilingelő hangját, amint éppen mesét olvas vagy altatót dúdol, később pedig egészen beleélik magukat a történetekbe, együtt éreznek a főhősökkel, sőt nem egyszer el is játszák azokat. Az ő lelküknek még igenis szüksége van arra, hogy tényleg legyőzze a lovag a sárkányt és hogy tényleg létezzen a Mikulás. Ez mind azért van, mert a mesék világa sokkal közelebb áll a gyermekekéhez, mint azt mi gondolnánk.

Sokan úgy tartják, hogy a gyerekek még ismerik az utat, ami összeköti a valóságot a fantázia birodalmával. Azt az utat, amit mi felnőttek, ebben a rohanó, nem törődöm és materiális világban, már rég elfeledtünk. Néha azért próbáljunk meg visszaemlékezni! Idézzük fel saját gyerekkorunkat, saját élményeinket és hagyjuk meg csöppségeinknek azt a lehetőséget, hogy minél tovább élvezhessék a felhőtlen és boldog gyermekkort, annak minden varázsával és illúziójával.

Készüljünk közösen az ünnepekre, csináljunk családi programokat és élvezzük az együtt, szeretetben eltöltött időt.

Ha csak egy napra is, de felejtsük el egy picit, hogy felnőttek vagyunk. Tegyük félre gondjainkat, szorongásainkat és engedjük, hogy elbűvöljön minket a karácsony varázsa. Próbáljunk meg újra hinni! Higgyünk, hiszen a csoda ott lakozik a szívünkben, csak rá kell találnunk.

(Írta: Valik Nikolett)