Bizonyára sok szülőben a gyerkőcök korának előrehaladtával felmerül a zsebpénz kérdése. Adjunk, ne adjunk? Mennyit? Milyen gyakorisággal? Milyen célra?

Nézzük, mit tanácsol a pszichológus!

Igen adjunk zsebpénzt. Azért, hogy megtanuljanak gazdálkodni, hisz ellenkező esetben belőlük lesznek a túlköltekező, ötletszerűen vásárolgató, majd kölcsönkéregető felnőttek, aki állandó adósságokkal küzdenek! Hogy miért? Mert a szülő túl engedékeny és konfliktuskerülő, vagy csak egyszerűen tájékozatlan. Szülőként nagy hatással vagyunk gyermekünk pénzkezelési szokásaira. Ha megtanítjuk őket néhány alapvető pénzügyi tudnivalóra, sokat segíthetünk abban, hogy felnőttkorukban jó döntéseket hozzanak.

zsebpenz

 

Beszéljünk a pénzről gyermekünkkel!

Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy mennyibe kerülnek a dolgok, nincs elképzelésük a takarékoskodásról és az értékről. (Nem véletlenül célozzák meg a hirdetések nagy arányban, a pénzzel jól ellátott, de ítélőképességben nem bővelkedő kamasz korosztályt.) A tinédzserek meglehetősen irreális elképzelésekkel rendelkeznek a pénzzel kapcsolatban, különösen, ha feltétel nélkül adunk nekik, amikor csak igénylik. Tisztázzuk velük, hogy mennyit kell dolgozni bizonyos összegekért.

Legyen a tinédzsernek zsebpénze, amelyből gazdálkodhat!

Ha a tinédzser rendelkezik némi jövedelemmel, könnyebben megtanulja mit jelent felelősséggel bánni a pénzzel. Adhatunk zsebpénzt, de akár keríthetünk munkát is neki vagy a kettő kombinációja is hasznos lehet. Gondoskodjunk arról, hogy pénzét ne pusztán szórakozásra költse. Ha módunk van rá, legyen az összeg elegendő ahhoz, hogy a ráeső kiadások egy részét maga fizesse ki, például kozmetikumokat, vagy akár ruhákat.(Hadd tanulja meg, ha mindent szórakozásra költ, nem marad pénze ruhára vagy arra, hogy félretegyen belőle.)

zsebpenz kamasz

 

Tartsuk a határokat!

Sok szülő nem követeli meg tizenéves gyermekétől, hogy az adott pénzügyi kereteken belül maradjon. Így sok szülő egy kis könyörgés hatására enyhül és „folyósít”. Mielőtt azonban ezt tennénk jusson eszünkbe, hogy most adunk útravalót gyermekünk felnőtt életéhez. Ez alapján fog gazdálkodni, ne adj’ Isten eladósodni. Ugye nem szeretnénk? (A következő havi zsebpénzből való előleg kérésére szintén ez vonatkozik.) Így még időben megtanulja, hogy abból kell költeni amije van és nem abból, amije lesz!

Nyissunk számlát gyermekünknek megtakarítás céljából!

Nemcsak arra szoktatjuk gyermekünket, hogy okosan vásároljon, hanem arra is, hogy gondoskodjon a megtakarításairól. Menjünk el vele együtt a bankba és segítsünk neki számlát nyitni. Ha a szükségletein felül marad pénze, amit a bankba tehet, könnyebben megszokja, hogy valahányszor pénzhez jut, legyen az zsebpénz vagy ajándék, egy keveset tegyen félre belőle.

Szülőként tehát arra használhatjuk a pénzt, hogy gyermekünket önálló cselekvésre, felelősségvállalásra és önkontrollra tanítsuk. Ha kifut a keretből, bármilyen nehéz is, de ne húzzuk ki a pácból. Hadd tapasztalja meg a túlköltekezés következményeit, hisz a mi feladatunk felkészíteni őt a felnőtt életre.