kilincs„Éjfél előtt néhány perccel, egy kimerítő nap után léptem be kamasz fiam szobájába. Csak jó éjszakát kívánok, és végre alhatok – gondoltam naivan. Csakhogy a fiam ezzel fogadott:

-         -  Apa, nem értem a lányokat!

Leültem hát a szőnyegre, a hátamat nekitámasztottam az ágyának, és megkérdeztem:

-          -  Hogyhogy?

Így indult egy majdnem kétórás beszélgetés. Derek ekkor tizenhét éves volt. Ma már harmaincegy éves, és most sem érti a lányokat. Én sem! De a kapcsolatunk mindig elég közvetlen volt ahhoz, hogy őszintén beszélgessünk egymással – és ez a lényeg.” /részlet a könyvből/

 

A szeretetnyelvnek ezen formája, jóval több erőfeszítést igényel, mint az elismerő szavak vagy a testi érintés nyelve. Egy puszi vagy egy kedves szó pár pillanat csupán, a minőségi idő több óránkat is igénybe veheti.

Minden kamasz igényli szülei idejét és odafigyelését. Az a tinédzser, aki nem részesül szülei kitüntetett figyelmében, szorongóvá válik, mert úgy érzi, hogy minden fontosabb, mint ő. Elveszti a talajt a lába alól, érzelmi és lelki fejlődése lelassul.

A minőségi idő erősíti az összetartozás érzését. Ez alatt nem pusztán a fizikai együttlétet értjük, nem elég, ha egy szobában tartózkodunk, az nem minőségi idő. DE ha apja és fia együtt meccset néznek, és közben érzi a fiú, hogy az apja boldog attól, hogy együtt van a fiával, a fiú érzelmi tankja feltöltődik ettől. A kamasz érzi, hogy ő áll figyelmünk középpontjában. De a szemkontaktus, a szavak, az érintések és a testbeszéd révén a szülő tudatosan kifejezésre juttatja, hogy a tinédzser sokkal fontosabb, mint az esemény, amin részt vesznek.

A minőségi időnek is számos „nyelvjárása” létezik, hasonlóan az elismerő szavakhoz és a testi érintéshez. Az egyik legfontosabb a meghitt beszélgetés, melynek során szülő és a kamasz őszintén, barátságos és elfogadó légkörben megosztja egymással élményeit, gondolatait, érzéseit, vágyait.

Gary Chapman: Kamaszokra hangolva (A tinédzserek öt szeretetnyelve) c. könyve alapján