Tegye fel a kezét az a szülő, aki megkönnyebbült, amikor elkezdődött végre a tanév. És most tegye fel az is, aki megkönnyebbült, csak szégyellte az előbb bevallani.

iskolakezdes

Pedig a világon semmi restellnivaló nincs benne. Ha reálisan nézzük a dolgokat, a nyári szünidőben, vagyis 11 egész héten át a saját, eddigi feladataik mellett a szülők ellátják az óvónők, tanárok munkáját is. Jó, a szögfüggvényeket és Tadzsikisztán domborzatát nem kell ugyan megtanítani a gyermeknek, ez igaz, cserében viszont reggeltől estig gondoskodnunk kell a

- felügyeletéről

- szórakoztatásáról

- biztonságáról

- testi, lelki, szellemi igényeinek kielégítéséről a korának megfelelő módon

- etetéséről.

Ezek pedig nem könnyű feladatok, egyesével sem, hát még így együtt, hát még akkor, ha közben dolgozni is kell. Mert ugyebár kell, a szülők szabadsága valahogy az istennek sem akar igazodni a gyerekek két és fél hónapos vakációjához. Vagyis reálisan munka mellett kell mindezeket megoldani.

Nem csoda, hogy mire véget ér a nyári szünet, sok szülő kipurcan, és alig várja már, hogy visszatérjenek a békés hétköznapok, amikor kényelmesen „csak” a munkahelyen kell helytállni, majd pedig az UTÁN otthon, nem pedig mind a két helyen egyszerre, egy időben.

A kezdeti megkönnyebbülésnek azonban hamar vége lesz, pontosan abban a percben, amikor a pedagógusok elkezdik sorolni, hogy mire van még szükség pluszban, és mik a fizetnivalók azon a pár tízezren felül, amit az iskolakezdésre már ráköltöttünk. Egy ebédcsekk itt, egy zeneiskola befizetés ott – természetesen naponta legalább két ilyen tétel előkerül – és ott tartunk, hogy a havi fizetésünket el is költöttük az egyébként ingyenes oktatásra.

A megpróbáltatások ezzel persze még mindig nem érnek véget: most jön a család heti rendjének összeállítása, vagyis a délutánok beosztása úgy, hogy a gyerek összes különórája beférjen. Több gyerek esetén pluszban össze kell állítani a logisztikát is, hogy ugyanabban az időpontban mindenki eljusson a megfelelő helyre: egyik a zeneiskolába, másik a város másik végén lévő edzőterembe, harmadik az angolóráira. Innen szép nyerni.

És ez az a pont, amikor a legtöbb szülő elkezdi számolni a hátralévő napokat a következő nyári szünetig. Persze a logisztikát összeállítani nem lehetetlen feladat, végül mindig összejön, és még működik is. De ne legyenek illúzióink: továbbra sem lesz több időnk se magunkra, sem a feladatainkra. Szünidő ide, tanév oda.