Apránként beszivárog a tavasz, egyre több időt töltünk a szabadban, a gyerekek órákat játszanak a kutyussal, macskával. Esetleg hónapok óta rágják a szülők fülét, hogy húsvétra aztán végképp szeretnék megkapni az ékszerteknőst, tengeri malacot, aranyhalat, csincsillát amit az ősök kérlelhetetlenül kihúztak a karácsonyi ajándéklistáról. A szülő fejében vélhetően az motoszkál, hogy mennyi nyűggel jár majd a házi kedvenc – az ő életében. Vajon valóban így kell ennek lennie?

 

kisgyerek_cicaval

 

Felelős lettél azért…

A háziállatok jelentik a legjobb „eszközt” ahhoz, hogy a gyermek megtanulja a felelősségvállalást, a gondoskodást, a rendszerességet. Mielőtt a kisállatbolt felé vennénk az irányt vagy elfogadnánk a szomszéd néni macskakölykét, feltétlenül beszéljük meg a gyerekkel, hogy nem csak játszani fog majd az új családtaggal, de – ha csemeténk már idősebb – az etetés és rendben tartás is az ő hatáskörébe fog tartozni, illetve fiatalabb korú gyerek esetén a szülő mellett ő is kiveszi a részét ezekből a feladatokból. Célravezető, ha a gyerekkel közösen választjuk ki a befogadandó új családtagot.

 

A gyerek megtanulja összekapcsolni az állattal való együttlétekből fakadó örömöt az állattartással járó kötelességekkel, megismerve ezáltal a gondoskodás kettős aspektusát. Ebben a folyamatban kulcsfontosságú a szülői minta, a gyermek ugyanis utánozva tanul, azt csinálja, amit a szülőtől lát. Célravezető, ha a szülő felhívja gyermeke figyelmét az állat szükségleteire, megbeszélik a feladatok rendjét, beosztását. Az anya, apa végezze együtt a kisebbekkel az etetést, tisztán tartást stb., és ahogy a gyerek egyre nagyobb gyakorlatra tesz szert, és közelít a kamaszkor felé, a szülő kompletten delegálhatja neki ezeket a feladatokat.

 

Állatgondozás és környezettudatosság

Az állatok gondozása talán a legjobb eszköz ahhoz is, hogy környezettudatosságra neveljük csemetéinket, hiszen a természet az ismeretterjesztő filmekből hirtelen az otthonunkba költözik. Ha valaki a saját házi kedvencén keresztül megtapasztalta, milyen érzés közel kerülni egy állathoz, részt venni az életében, akkor ezeket az élményeket átmentve a felnőttkorba sokkal bensőségesebb kapcsolatot alakít majd ki a természeti környezettel.

A gyerekek már 6-7 éves koruktól képesek állatokról gondoskodni szülői felügyelettel. Eleinte a szülővel közösen gondozva érkezhet a családba hörcsög, tengeri malac, papagáj, teknős, hal, 10-12 éves kortól pedig nyugodtan lehet próbálkozni saját tulajdonú háziállattal, kutyával, macskával is.

 

cicak

 

Fontos, hogy minden szülő tudatosítsa magában, az állat élete fölötti végső felelősség az övé: ha a gyerek elfelejtkezik az állat alapszükségleteiről, neki kell azokat pótolnia, és felhívni a kis gazdi figyelmét arra, hogy legközelebb legyen figyelmesebb. A szülő ne várja, hogy tökéletesen működjenek a dolgok az első pillanattól – legyen türelmes a „beszoktatás” időszakában.

 

Az állat mint társ

A háziállatoktól, főleg a kutyától vagy macskától sokkal többet kap minden családtag, mint felkészülést az élethez: szeretetet, közös élményeket, játékot. A gyermek empátiát tanul az állat mellett, fogékonnyá válik szükségleteire, megérzi, ha bizonyos helyzetekben az állat rosszul érzi magát, megtanulja, mivel szerezhet neki örömöt. Különösen az egykéknek van szükségük az empátialeckére, mert alapesetben a testvérkapcsolatokból teszünk szert erre a tudásra! Mást is kap gyermekünk az állatával való kapcsolatából, amire nem is gondolnánk: feltétel nélküli elfogadást. A szülő, a tanár sok esetben feltételhez köti az elismerést, a jutalmat, a kiskutya mellett azonban egy pillanatig sem támad olyan érzés, hogy Buksi megvonja a szeretetét, amiért a gyerek rossz jegyet hozott az iskolából… A háziállat ma már igazi társ: kirándulótárs, kocogó társ, a napi program része, hogy törődjünk vele.

 

Néhány alapvető tudnivaló

Ne hanyagoljuk el az állat szempontjait sem! Csak az a szülő vegyen állatot a gyermekének, aki eleget tud tenni a felelős állattartás követelményeinek: szavatolja, hogy kielégíti az állat létszükségleteit, elvégzi a szükséges tisztán tartást és ápolást, és társaságot is nyújt, ha az állat olyan faj, amely igényli. A szülő nyomdokain részben vagy egészben a gyermek fog ezekről gondoskodni előbb-utóbb, de ha a szülő képtelen ezeknek a feladatoknak figyelmet szentelni, a gyermek sem fogja soha megtanulni.

Ami az etetést illeti, az étrend ne tápokra szorítkozzon, mert azok sok esetben mesterséges és allergizáló összetevőket tartalmaznak. Próbáljunk közelíteni az állat természetes étrendjéhez, a kutya pedig részesüljön a házi kosztból, ami a legtáplálóbb számára, ne csak a maradékból. Fontos a megfelelő élettér biztosítása is. Kutyát, macskát ne tartsunk bezárva, számukra elengedhetetlen, hogy szabadon futkározhassanak! Ne kössük őket láncra, és figyeljünk arra is, hogy ne csak egyedül fussák az udvarban a köröket: vigyük el őket a családi sétákra, töltsünk velük időt. Hiszen az ember nemcsak fedelet ad az állat feje fölé, hanem – jó esetben – befogadja, mint családtagot.

Szabó Elvira