A vérszerinti szülő, vagy a gyerek viseli rosszabbul az új helyzetet?

Ez függ a konkrét helyzettől, és az adott emberek személyiségétől, múltjától, jelenétől. A vér szerinti szülőnek több joga van egy családban döntéseket hozni, gyakran könnyebben ki tudja mondani az érzéseit, levezetni a feszültségét, mint a gyermek. A gyerekeknek segíteni kell ezekben, és abban, hogy ne legyenek tabuk, és az érzelmeiket, fájdalmaikat fel tudják dolgozni. Mindeközben a felnőtteknek is foglalkozniuk kell a saját lelkük egészségével, annak visszaállításával, megtartásával. A legnehezebben általában az viseli a helyzetet – akár felnőtt, akár gyermek -, akinek nem volt beleszólása a változásba, vagy úgy érezte, hogy nem tudta befolyásolni azt, ezért tehetetlennek, áldozatnak érzi magát, esetleg hibáztatja is magát a történtekért.

 

szomoru_kislany

 

Mik a kikerülhetetlen konfliktusok?

Sajnos elhangozhat a „Te nem vagy az apám/anyám!” „Milyen jogon szólsz bele az életembe?” ez ekkor már egy korábban elinduló folyamatot jelez. A gyermek, illetve az elhagyott szülő a nevelőszülőben láthatja a zátonyra futott kapcsolat okát, emiatt előfordulhat szidalmazás is. A szülő, akinek új párja lett, alkalmanként a védelmére kel a nevelőszülőnek a másik vér szerinti szülővel szemben, vagy éppen a korábbi párját védheti az új kedvesével szemben. A magány, sértettség, meg nem értettség, tehetetlenség, harag érzései még a későbbi időszakokban is szülhetnek konfliktust.

 

Tippek, tanácsok, hogy lehet az összezördüléseket elkerülni?

Fontos, hogy a gyermek sok minőségi figyelmet kapjon. Tehát a vele töltött idő során őszinte érdeklődéssel forduljanak felé, ne abból álljon a közös időtöltés, hogy a szülő, nevelőszülő a mobiltelefonjával, vagy a számítógéppel van elfoglalva, hanem valóban vegyen részt a gyermek életében, nap mint nap szánjon rá időt, hogy meghallgassa, és játsszon vele, illetve életkortól függő módon is kimutassa a gyermek igénye szerint, hogy törődik vele. Lényeges a vér szerinti szülők közötti, illetve a nevelőszülő és a gyermek felé irányuló indulatmentes, őszinte kommunikáció, és a problémamegoldásra törekvő konfliktuskezelés. A nevelési kérdéseket érdemes tisztázni, illetve a gyermek érzéseit, aggodalmait is, és ezekre reagálni, megnyugtatni őt. A feszültségoldás, stresszkezelés nélkülözhetetlen a felnőttek és gyermekek esetében is.

 

Kikkel rosszabb? Fiatalabb, vagy idősebb gyerekkel?

Más típusú viselkedésminták szükségesek a gyermek életkorától függően. Általában a nevelőszülők a kamaszokkal találják meg legnehezebben a közös hangot, de minden életkornak vannak nehezebb oldalai is az örömteliek mellett. A kisebb gyermekeknél még nagyobb szerepet kap a következetes szabályrendszer, amely az életre nevel, és biztonságot is ad, az idősebb gyermek pedig könnyebben kikéri magának a szabályok betartatását. A kisebb gyermek még a játék, rajz útján ad hangot az őt érzékenyen érintő dolgoknak, az idősebb akár verbális agresszió, vagy a magába zárkózás útján. Minden korban fennáll az agresszió, vagy önagresszió, és a regresszió veszélye is, de minden korú gyermekhez meg lehet találni az utat, ez nem csak az életkortól, hanem a személyiségtől is függ. Könnyebb azokkal a gyermekekkel, akik könnyebben kifejezik az igényeiket, kimutatják az érzéseiket, de ez rajtunk is múlik, hogy mennyire érdeklődünk, kérdezünk, figyelünk. Ha tudjuk, hogy miből érzi a gyermek a szeretetet, milyen a szeretetnyelve, mi tölti föl, mi nyugtatja meg, akkor könnyebb a dolgunk.

 

Mennyire fontos a vérszerinti szülővel jó kapcsolatot ápolni?

Ezt a gyermek igénye határozza meg. Fontos, hogy teret kapjon, hogy ő mit szeretne, hiszen önhibáján kívül került abba a helyzetbe, hogy felbomlott a család, és sokszor emiatt tudattalanul bűntudatot éreznek a gyermekek. Ha jó viszony állt fent a gyermek és a vér szerinti szülő között, akkor fontos a kapcsolatápolás, és hogy ebben partner legyen a másik szülő, illetve a nevelőszülő. Ha azonban negatív hatások érték a gyermeket a vér szerinti szülő részéről /pl. elhanyagolás, agresszió/, akkor a szülő feladata és felelőssége a gyermek védelme is, és ennek fényében kell mérlegelni a láthatást, mindemellett figyelembe venni, hogy a gyermek hogyan viszonyul a szülőhöz, mondja, mutatja, hogy hiányzik neki stb.

 

Mikor érdemes szakemberhez fordulni?

Ha állandósul valamilyen probléma, tünet, vagy viselkedészavar, ha elharapóznak az indulatok, és egyre több konfliktus adódik, ha nehéz megtalálni a megoldást, vagy nem látszik a kiút, akkor mindenképpen érdemes szakemberhez fordulni. Ez nem jelent megbélyegzést, a titoktartás teljes, és lehet, hogy egy pár alkalom is elegendő ahhoz, hogy helyre álljon a rend. Egy külső szemlélő könnyebben tud segíteni, más megvilágításba helyezheti a történteket, új szempontokat adhat, segít a feldolgozásban, és konkrét javaslatokkal is tud szolgálni igény esetén, amely fontos támasz lehet a nehéz helyzetekben.

 

Csizmadia Dóra Dalma, pszichológus

www.csizmadiadora.hu

 

Az interjú I.része ITT olvasható