Nem egyszerű helyzet a tipegő korosztállyal, de könnyen úrrá lehetünk a helyzeten, ha megszívleljük az alábbi jó tanácsokat:

A baba, miután megtanult járni, egyre érdekesebbnek látja maga körül a világot és hatalmas energiákkal veti bele magát a felfedeznivalókba. Megtanul pár szót, és használja is azokat. Leginkább azt, hogy „nem”. Mi pedig szembesülünk a legújabb a jelenséggel, az első dührohammal. Majd kétéves kor környékén végleg beköszönt a dackorszak. A legnagyobb frusztrációt az a tehetetlenség okozza, hogy szinte még semmi fölött sincs uralma. Sem a körülötte lévő világot, sem saját impulzusait nem tudja kontrollálni. Akarata és vágyai azonban annál inkább vannak! Az önkontroll majd csak 3 éves kora körül kezd kialakulni.

 

tipego

 

Mitől nehéz eset a tipegő?

  • A türelem nem a tipegők erénye. Egyesek egy kis ideig talán kibírják,de a nagy többség mindent azonnal akar.
  • A kicsi nem gondolkodik, nem mérlegel. Ha valami eszébe jut, azonnal a tettek mezejére lép, anélkül, hogy fogalma lenne arról, hová vezethet a dolog.
  • Nem képes magán uralkodni, nincs veszélyérzete.
  • Memóriája rövid, mindent el kell újra és újra ismételni.
  • Nem képes túl sok dolog közül választani. Ha több lehetőséget kap, ellentmondásokba keveredik, mit is szeretne. Lehet, hogy egyszerre szeretné felhúzni és levetni a cipőjét.
  • Több figyelmet követel magának, mint amennyit egy ember ráfordítani képes, és ezt hosszabb időre igényli, mint ahány órából áll a nap.

A kisgyermekkor szintén próbára teheti a szülőket, ám nem feltétlenül lesz ez küzdelmes korszak. Noha kiszámíthatatlanok, szeszélyesek és igencsak fárasztóak, ám ezzel együtt aranyosak, szeretnivalók és mulatságosak is.

 

Hogyan lehetsz úrrá a helyzeten?

  • Nem érdemes alkudozni, mivel gyermeked még nem rendelkezik olyan szellemi képességekkel, hogy ezt meg is értse.
  • Érdemes viszont határokat kijelölni és egy tisztességes kontrollt kialakítani (ami azt jelenti, hogy méltányos módon jársz el az igényei kielégítésében) és egy napirendet átgondolni és nagyjából tartani.

Dührohamok

A dackorszak nehezen úszható meg dühroham nélkül. A dühroham azért tör ki, mert a gyerek nekifeszül a világnak, a világ azonban nem mozdul. Ilyen eset például, ha valamit nem tud megcsinálni, amit nagyon akar, vagy éppen nem kapja meg, amit akar. Bármi is legyen az ok, elég a balhéhoz. Mindössze csak helyszín tekintetében lehetnek különbségek. Jobb esetben otthon négy fal között, de ugyanígy egészen könnyen bekövetkezhet vendégségben, üzletben, nagyszülőknél stb.

A hisztiből a szülő sosem hátrálhat ki, nem adhatja be a derekát, mert akkor ez alapot ad a következő hisztinek és az azt követőnek is stb.

 

Hogyan kezeljük higgadtan a dührohamokat?

  • Az első dolgod legyen gondoskodni róla, hogy ne tudjon kárt tenni magában vagy másokban, s ne törjön össze semmit.
  • Próbálj a lehető legnyugodtabb maradni! A szülői harag csak olaj a tűzre! Ha úgy érzed képtelen vagy nyugodtan kezelni a helyzetet, inkább hagyd el a helyiséget! A legrosszabb, amit ha tehetsz, ha te is dühöngeni és kiabálni kezdesz!
  • Nem érdemes nyugtató szavakat használni. Nem hall téged (és nem is akar).
  • Vannak kisgyerekek, akik hamarabb lehiggadnak, ha biztosan átölelve tartják őket, másoknál ugyanez ront a helyzeten.
  • Menj ki a szobából – ha tudsz – amikor biztos vagy benne, hogy nem tesz kárt sem magában, sem a berendezésben. Ha a dühroham félig szándékos (ami megtörténhet, ha egy már kicsit idősebb gyerek el akar érni valamit), akkor teljesen fordíts neki hátat és egyáltalán ne figyelj rá. Jelezd, hogy föl vagy háborodva, és így nem tárgyalsz vele. Ez hamarosan lehűti.

 

A cikk Jo Frost: Szuperdada című könyve alapján készült, mely a Park Kiadó webáruházában megvásárolható.