Napjainkban már egyáltalán nem szokatlan jelenség, ha egy családon belül, több nemzetiség is keveredik, köszönhetően annak, hogy ott tanulhatunk vagy dolgozhatunk a földön, ahol azt éppen a kedvünk tartja. Igen ám, de a több nemzetiség, az több nyelvet is jelent. Vajon hogyan viseli a gyermek, ha az anyanyelve mellett esetleg egy ,, apanyelvet’’ is meg kell tanulnia?

Először valóban ijesztőnek tűnhet az a multikulturális probléma, mellyel szemünk fényének szembe kell néznie, ha anyu és apu más nyelvet beszélnek. Azonban ha jobban belegondolunk, nem is problémával, hanem egy olyan kiváltsággal állunk szembe, amire ha oda figyelünk és ügyesen kezelünk, a jövőben biztos, hogy gyermekünk javára válik majd.

A mai rohanó, földrajzi határokat nemismerő világban elengedhetetlen a sokszínűség és a több, de legalább egy idegennyelv ismerete. A nyelvek elsajátítása egymással párhuzamosan, akár már pocaklakó korban elkezdődhet. Nyugodtan énekelhetünk, beszélhetünk a magzathoz, hiszen kutatások is bizonyították, hogy a baba már az anyukája hasában is figyel a hangokra. Fontos megemlíteni, ha a két szülő különböző anyanyelvű, akkor mind a ketten a saját anyanyelvükön kommunikáljanak a gyerekkel. Ez azért lényeges, mert érzelmeinket és a nyelvi sajátosságokat csakis az anyanyelvünkön tudjuk hitelesen közvetíteni és átadni. Ha van esetleg egy harmadik, közös nyelv is, akkor azt mindenképpen akkor használják, amikor együtt vannak, így a kicsiben tudatosulni fog az, hogy ez a ,, családi nyelv”, amit mindenki beszél.

foglalkozas a babaval

Érdemes néhány szabályt is felállítani. Fontos, hogy mind a kettő, esetleg három nyelvet ugyanolyan aktívan használjuk és próbáljuk minél jobban megismertetni a gyerekkel. Olvassunk meséket, tanuljunk dalokat és minél többet társalogjunk. Fölösleges attól tartanunk, hogy ez majd összezavarja a kicsit. A gyerekeknek rettentő jó érzéke van arra, hogy felismerjék, mikor melyiket kell használni és, kivel milyen nyelven kell megszólalni. Habár a közhiedelemmel ellentétben, a gyerkőcök nem azért tanulnak gyorsabban, mert nekik még ,,jobban fog az agyuk”, hanem azért mert őket még sokkal jobban hajtja a kíváncsiság, mint minket felnőtteket. Ennek a kíváncsiságnak köszönhető, hogy kétszer annyi energiát fektetnek minden új dolog megismerésére és elsajátítására mint az érettebb korosztály. Előfordulhat, hogy csemeténk eleinte összekeveri majd a szavakat, de ez teljesen normális, nem kell tőle megijedni. Gondoljunk csak bele, hogy mennyivel nehezebb azt a rengeteg új információt, nem csak egy, de több nyelven is befogadni és feldolgozni. Előfordulhat, hogy akár egy rossz élmény vagy egy új közösség hatására, csemeténk sztrájkba kezd és csak egy nyelven lesz hajlandó megszólalni. Ha ez a szituáció áll fenn, akkor próbáljunk meg nagyon türelmesek és megértőek lenni. Ha a gyerek azt érzi, hogy nincs semmi ráerőltetve, előbb vagy utóbb vissza fog zökkeni a normális kerékvágásba.

A többnyelvű gyerekek tanítása mindenképpen dupla annyi figyelmet és energiát igényel, mint egynyelvű társaiké. Ha azonban rendelkezünk elég türelemmel, kitartással és készek vagyunk mindenben segíteni és támogatni csöppségünket, akkor vérbeli kis poliglottokat nevelhetünk!

(Valik Nikolett)