Toporzékolás, visítás, rugdosás és földön fetrengés-ugyan ki ne ismerné ezeket a sokszor idegtépő és sajnos naponta többször is megismétlődő jeleneteket, melyeket mi szülők, egyszerűen csak hisztinek nevezünk. Ezek az érzelmi kitörések azonban egy egyszerű hisztinél sokkal nagyobb jelentőséggel bírnak. A személyiség fejlődésének fontos állomásai, amiket összefoglaló néven, a dackorszak szélsőséges tüneteinek nevezünk.

A kisgyermek csecsemőkorától fogva, folyamatosan ismeri meg önmagát és szembesül azzal a ténnyel, hogy ő is egy önálló lény. A pozitív vagy negatív énkép kialakulását döntően befolyásolják a környezettől kapott visszajelzések. Ha egy gyerek gyakran hallja, hogy milyen ügyes és okos akkor jó képe alakul ki önmagáról, ezért bátran mer vállalkozni újabb és újabb erőpróbákra. A sikerek felbátorítják arra, hogy egyre több feladatot oldjon meg. Ennek az önállósodási folyamatnak a megnyilvánulásai az ,,én akarom!”, ,,egyedül akarom!”, ,, én is tudom!”. A saját akarat kifejeződését a felnőttek gyakran nehezen tudják értelmezni és még kevésbé kezelni.

hiszti3

A gyermekpszichológusok az első dackorszakot azzal magyarázzák, hogy a kisgyermek egyre kijjebb tolja az akarata érvényesítésének határait. Olykor olyan dolgokkal próbálkozik, amelyeket még nem képes megvalósítani. Az ezekből adódó kudarcoknak köszönhető a sokszor dacos, agresszív viselkedés. Sokan túlzott aggódásból abba a hibába esnek, hogy szinte semmit nem engednek meg a kicsinek. Például nem engedik, hogy felfedező útra induljon a lakásban vagy akár maga is megpróbálkozzon az önálló evéssel, ivással. Ezeket a tiltásokat a kisgyerekek gyakran az akaratuk korlátozásaként élik meg és nem ritkán szélsőséges, indulatos érzelmi kitörésekkel reagálnak. A túl sok korlátozás lefékezheti a szellemi és a fizikai fejlődést is. Meg kell adnunk a lehetőséget gyermekünknek, hogy kibontogathassa a szárnyait.

S hogy a dackorszak végeláthatatlan útvesztőjéből hogy lehet kitalálni? Semmiképpen nem büntetéssel és a szeretet megvonásával. Sokkal célravezetőbb, ha a dühöngő kicsiben azt tudatosítják a szülei, hogy szeretik és megértik az érzéseit, de azért vannak bizonyos szabályok, amiket be kell tartania. Soha ne mondjuk gyermekünknek, hogy nem szeretjük, és hogy rossznak, engedetlennek tartjuk. Ebben a zavaros és nehéz időszakban még inkább szükségük van arra, hogy érezzék a szüleik szeretetét és támogatását. Ha sikerül megtalálnunk az arany középutat a tiltás és az engedékenység között, akkor sokkal kevesebb fejfájást fog okozni a dackorszak átvészelése.

És ha már végképp nincs ötletünk, hogy mit kezdjünk a kis méregzsákkal, íme néhány trükk ami talán a segítségünkre lehet:

  • Ha együtt megyünk vásárolni, beszéljük meg, hogy mit veszünk. Ha van kedvünk, akár bevásárló listát is rajzolhatunk neki. Engedjük meg, hogy ő keresse meg és tegye a kosárba a dolgokat.
  • Ha valamit megígérünk, fontos, hogy utána azt tarsuk is be. Ez lesz a későbbi bizalom kialakulásának az alapköve.
  • Ha valamivel egyedül próbálkozik, de nem sikerül neki, ne avatkozzunk rögtön közbe. Mondjuk el neki, hogy mi hogyan csinálnánk, de hagyjuk, hogy egyedül próbáljon rájönni a megoldásra.
  • Amiben lehet, abban engedjünk az akaratának, mert ha folyamatosan azt tapasztalja, hogy az ő véleménye nem számít – mi sem várhatjuk majd el tőle, hogy figyelembe vegye a kéréseinket és betartsa szabályainkat.

Írta: Valik Nikolett