Más a helyzet akkor, ha egy fedél alatt élnek a gyerekekkel, mint ha külön?

Természetesen más a helyzet, ha nem egy háztartásban élnek, akkor általában a nevelőszülő kívülállóbbként tekint magára, és a család is rá. Ha egy fedél alatt élnek, akkor több inger éri a gyermekeket és a nevelőszülőt egymástól, intenzívebbé válnak az érzések, akár pozitívak, akár negatívak, illetve könnyebben/hamarabb pótszülői szerepbe kerül ilyenkor a nevelőszülő. Rendkívül fontos, hogy a gyerekek között ne tegyen különbséget, akkor sem, ha a saját vér szerinti gyermekeit is hozza az új kapcsolatba.

 

neveloszulo2Mire törekedjen inkább a nevelőszülő? Arra, hogy szülői tekintélyt szerezzen, vagy arra, hogy inkább baráti legyen a viszony?

Legjobb esetben mindkettő egyszerre teljesül, de először fordított sorrendben. Szükség van a szabályokra, de a megfelelő időben.

Ha a gyermek érzi a szeretetet, mindamellett, hogy érzékeli azt is, hogy a mostohának nem célja „elszeretni”, elvenni tőle a szülőt, akkor kiválóan tud működni a mozaikcsalád. Ilyenkor időre van szükség ahhoz, hogy a gyermek ne betolakodónak érezze a felnőttet. Talán nemrég omlott össze a világ a számára azáltal, hogy a szülei elválnak, vagy végleg elveszítette egy szülőjét, és máris elvárják tőle, hogy elfogadjon egy pótszülőt, és engedelmeskedjen neki. Ilyenkor gyakran a válás miatti düh is kivetül a nevelőszülőre, amit toleránsan, megértően, türelmesen kell kezelni.

Az édes mostoha című könyv, amelyből színdarab is készült, arról szól, hogy a gyermek rettenetesen fél már előre a mostohától, és el is menekül előle. Később, amikor úgy ismeri meg őt, hogy nem tudja, hogy valójában a mostoha lesz, akkor az új anyuka a kedvességével megnyeri a gyermeket, óvatosan közelít hozzá, és így, hogy emberként ismeri meg a gyermek, később a mostohával kapcsolatos előítéletek és félelmek, a betolakodó képe fel sem merül, mert már kötődik a nevelőszülő személyéhez, ami felülírja a gonosz mostohához általánosan kapcsolódó félelmeket.

 

Törvényszerű-e, hogy problémák adódjanak ekkor?

Törvényszerűnek nem mondanám, de minden helyzetben, ha intenzívek és fájdalmasak az érzések, akkor ezek nehézséget okoznak, amelyet meg kell oldani, nem szabad tabuként kezelni, vagy a szőnyeg alá söpörni, mert később megállíthatatlanul, illetve tünetek formájában törnek fel. Ez egy olyan helyzet, amelyet a gyermek ártatlanul szenved el, és ha maga a válás nincs megfelelően lekommunikálva, akkor az ezzel kapcsolatos feszültségeket a gyermek könnyen kivetítheti a nevelőszülőre, benne láthatja az akadályt, amely a szülei közé gördül, és ellehetetleníti a családi békülést. Aktivizálódhatnak a mostohaszülőhöz kapcsolódó sztereotípiák, amelyek negatív érzésekkel töltik el a gyermeket, ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni.

 

Miben segíthet a párunk?

Megnehezíti a válást, hogy a korábban egymást szerető emberek néha teljesen kifordulnak magukból, gyűlölködve, szitkozódva kommunikálnak egymással. Ez szavak nélkül is látható, és borzalmas teher egy kisgyermek számára, aki a legtöbb esetben tudattalanul magát okolja a család felbomlása miatt, illetve a haragot kivetítheti a nevelőszülőre. A szülők felelőssége kontroll alatt tartani az indulatokat és a kommunikációt, megnyugtatni a gyermeket és biztonságot adni neki.

Ha a szülők elválnak, vagy a család elveszíti az egyik szülőt, és kialakul egy új párkapcsolat, akkor fontos kérdés, hogy mikor mondja el a szülő a gyermeknek, hogy nevelőszülőt kap, mikor mutassa be neki? Aggódással is telhet ez az időszak, hiszen lehetséges, hogy a gyermek nehezen, vagy egyáltalán nem fogadja el az új személyt családtagnak, mindemellett becsapva érezheti magát, ha későn tudja meg. Gyakran a gyermekek már érzik azt, amit később közölnek velük, tehát fontos az időzítés a jó kapcsolat megőrzése érdekében, figyelembe kell venni a gyermek igényeit, hogy mennyire nyitott az adott időszakban, és az életkorának megfelelő módon elmondani neki a történéseket.

A szülőnek rendkívül fontos szerepe van az ilyen helyzetekben, mintegy közvetíteni, tolmácsolni, segíteni a kapcsolatot a gyermek és a párja között. Ő a csomópont, aki mindkét ember szeretetét élvezi, és kulcsfontosságú a szerepe a nevelőszülő, és a gyermek kapcsolatának egyengetésében. Odafigyeléssel, mintegy közvetítve a gyermek és a nevelőszülő között, kifejezve, hogy a nevelőszülő nem veszi át a gyermek helyét az ő szívében, nem szorítja ki a pozíciójából. Lehetséges, hogy a nevelőszülőt is érzékenyen érinti az új helyzet, fájdalmat okoz neki a gyermek távolságtartó, vagy szemtelen viselkedése, haragja, nemtörődömsége, és igazságtalannak érzi ezt a viselkedést, mert ő úgy érzi, hogy mindent megtesz a jó viszony érdekében. Ilyenkor a párja segíthet oldani a feszültséget, elismerheti az erőfeszítéseket, amelyeket tett, és bíztathatja, a másik oldalról pedig beszélhet a gyermekkel, megnyugtathatja őt is, és biztosíthatja őt a szeretetéről, amelyet nem befolyásol semmi.

 

Az interjú I. része ITT olvasható

Az interjú III. része ITT olvasható

 

www.csizmadiadora.hu