A tünetekről általában:

 

A tüneteink természete nagyon emberi. Lényegük a kellemetlen dolgok elkerülése és egyúttal a kellemesek keresése. Legegyszerűbb példa erre, ha kőkeményen karriert akarunk építeni, hogy a kiszolgáltatottságot és tehetetlenséget elkerüljük. Anélkül, hogy belegondolnánk, elkezdünk alkut kötni, vagyis törtetni. Mindenáron el akarjuk érni a hőn áhított célt, nevezetesen a magasabb beosztást. Időközben talán érezzük, hogy a sok munka, a kevés szabadidő egészségünk romlásával fenyeget, de nem veszünk róla tudomást!!!! Egészen addig a pontig, amikor is szervezetünk végleg fellázadva valamiféle betegséget nem produkál. És a kényszerszabadság végre feltöltődhet szervezetünk. Amit mi nem biztosítottunk a szervezet számára, azt bizony „ő” kicsikarja. Röviden tehát attól alakulnak ki a tünetek, hogy egy adott igényről nem veszünk tudomást!

 

Vizsgáljuk meg egy kicsit most a túlsúlyt, mint tünetet!

Ezt is nagyon komolyan kell vennünk, mint minden mást, de nemcsak a társadalmi megítélés szempontjából, ami terjed a „dús idomú”-tól, a „Micsoda egy hájas disznó!” kifejezésig, hanem az egészségünk megóvása érdekében is (lásd a sok-sok betegséget, amihez a túlsúly vezethet). Illetve a saját magunkról kialakított énkép öntudatlan lerombolása  miatt is!

 

centi

 

A túlsúly a túlzásba vitt evéstől alakul ki. (Illetve a mozgásszegény életmódtól stb.) de most csak nézzük, ezt az egy elemet.

 

Mit is jelent az evés szimbolikusan?

 

Valami külső dolog bevitelét, valami idegen dolog befogadását, hogy aztán azt a sajátunkká tegyük. Ha visszamegyünk egészen a kisbaba születéséig láthatjuk, hogy a gyermeki lét középpontjában a táplálás áll és szinte minden mást ez háttérbe szorít. A szopási reflex a legelső és legfontosabb reflexek egyike. Ez a szakasz sokáig tart, hisz még később is a baba szinte mindent a szájába vesz. Sőt minden a pocak körül forog. A fájdalmat és problémát is ott érzékeli. A has és a gyomor a gyermeki jólét középpontja. A szülői szeretet tehát a szájon és hason keresztül érkezik a gyermekhez. Ezért is nehéz a gyermeket elválasztani az anyatejtől, hisz nem szívesen hagyja el ezt a pompás helyet. Ezt sok esetben cumival próbálják helyettesíteni, de a baba rájön, hogy az csak egy mű dolog és nem hagyják magukat „beetetni”. A cumisüvegnek sokkal jobban örülnek, amin keresztül az a finom édes lé folyik. És ezzel egy kényes út veszi kezdetét, azaz a gyermek vágyát a szeretetre és odafigyelésre, védettségre a táplálkozáson keresztül elégíti ki. Az evés és a szeretet alapjaiban függ össze! Ha a szeretet elérésére semmilyen utat nem találunk az evéshez fordulunk.

 

A fiúk pedig férfivá érésüket és párkapcsolat kialakításukat követően „elvárják az asszonytól” hogy az jól főzzön, azaz kifejezze irántuk érzett szeretetét. De egyébként a kapcsolatok kezdetét jelző randevúk is sokszor kezdődnek vacsora meghívással.

 

Életünk későbbi szakaszaiban is - a teljességet keresve – elcsábulunk a fizikai tápláléktól. Ez azonban csak eltelít, nem elégíti ki szeretetéhségünket, szépen lassan függőséghez vezet. Visszafejlődünk tulajdonképpen korai gyermekkorunkba és sokszor végleg meg is rekedünk ott.

Forrás: Rüdiger Dahlke: Súlyproblémák


A könyv a Bioenergetic Kiadó webáruházában megvásárolható. ITT