Akinek az iskolai testnevelés óra volt az egyetlen sportélmény életében, azt nehezen lehet rábírni, hogy elkezdjen mozogni. Márpedig mindenki életében eljön az a pillanat, amikor a tükörbe néz, és belényilall a tudat: ez így nem mehet tovább. És mégis megy.

 

Az az igazán nehéz – de hangsúlyozzuk, nem reménytelen – eset, akinek annyira kívül esik az érdeklődési körén mindenféle testmozgás, hogy eszébe sem jut, hogy sporttal lehetne megállítani és visszafordítani a combok, a fenék és a has további gravitálódását, nem beszélve az éltének lassan állandó kísérőjévé váló itt fáj, ott fájról. Pedig vannak ilyen emberek, akiknek hiába van beállva a derekuk, szökik az egekbe a vércukorszintjük, a súlyukra meg gondolni sem szeretnek, pedig még csak most lettek negyven. Szerintük már az ókori görögök is hülyék voltak, akiknek a testmozgása nyilvánvalóan nem egészségmegőrzési, hanem nettó militarista célokat szolgált: minél hatékonyabban leölni az ellent. Ez pedig nem szép dolog, tudjuk. Nos, mit tagadjuk, így volt, de azért tegyük hozzá, hogy a teflonbevonatot sem azért találták ki, hogy ne égjen oda a rántás, sokkal inkább űrhajózási célokra fejlesztették ki, mégis használja az egész világ, mert belátták az előnyeit. Hát így van ez a mozgással is. Nemcsak hatékonyabb, de egészségesebb is lesz tőle a test, és nem mellesleg sokkal szebb. Ráadásul az önbizalmat is növeli, és nem csak a szép test, hanem minden leküzdött kilométer és végigtornázott perc.

 

futasTegyük fel, hogy mindezt sikerült elméletben belátni, az azonban kétségtelen, hogy évtizedekig tartó fizikailag rest életmód után nem olyan egyszerű a tettek mezejére lépni. Előrelendítheti viszont a dolgot, ha olyasvalaki lelkesíti az embert, akire egyébként is hallgat.

– Én akkor kezdtem el sportolni, amikor az egyik bloggernél olvastam, hogy hogyan csinálja. Már évek óta olvastam a nő blogját, és nagyon tetszett a világfelfogása, az életmódja. És persze azonosulni is tudtam vele, hiszen ugyanabban az élethelyzetben voltunk, kisgyerekes anyukaként mindketten otthon ültünk, a férjünket legfeljebb napi egy órát láttuk, és ő mégis meg tudta oldani, hogy mozogjon. Olyan viccesen írta le a dolgot, hogy hirtelen nekem is igényem támadt rá, hogy elkezdjek valamit sportolni, mert a hatására én is elkezdtem úgy gondolni, hogy ez hozzátartozik a minőségi élethez – emlékezik Noémi a kezdetekre. Noémi azóta számos mozgásformát kipróbált, fő a változatosság, lényeg, hogy csináljon valamit, és azt élvezze – állítja, mert ha nem élvezné, akkor biztosan győzne a lustaság, minden jobb belátás ellenére.

 

Csak elkezdeni volt nehéz, utána már megy minden, mint a karikacsapás – állítja Móni. - Eleinte tényleg nehéz volt kitalálni, hogy mit kezdjek magammal, ki is próbáltam mindenfélét az úszástól a futásig, hogy kiderüljön, hogy mi való nekem. A pilatesnél maradtam, mert azt télen is lehet csinálni, és nagyon hatékony mozgásforma, és nem is olyan fárasztó, és időnként elmegyek futni is – mondja Móni. - Gyorsan belelendültem, mert a sportolás gazdagon megjutalmazza az embert. Időnként azon nevetgélünk a férjemmel, hogy harmincnyolc éves anyukaként sokkal jobb lábaim vannak, és sokkal szebb, izmosabb a hasam, mint húszéves koromban, amikor nem csináltam semmit, ráadásul sokkal erősebb, energikusabb is vagyok – teszi hozzá Móni. Nem beszélve a nagy mennyiségű örömhormonról, amit a kemény munka feledtetésére termel az agy – hamar rá lehet szokni. És van még egy mindent vivő érv: egy-egy kiadós edzés után olyan jól esik leheveredni, és pihenni egy fél órát, hogy az felér a legnagyobb élvezettel – mondja a sportos anyuka.

 

Noémi és Móni is egybehangzóan állítja, hogy a bizonytalan kezdőknek az a legjobb, ha vásárolnak (vagy letöltenek az internetről) egy otthoni tornázásra készült DVD-t. Így nem kell órarendhez igazodni, nem kell azzal törődni, hogy mások ugyan mit szólnak (semmit), vagy hogy mit vegyünk föl, hiszen ha nem sportoltunk harminc éve, akkor nyilván nem vagyunk felkészülve trendi tornaruhával. Azért egy megfelelő tornacipőbe nem árt beruházni, mert az érte kifizetett összeg plusz motivációt jelenthet, hogy használjuk is a lábbelit, bár ettől nyugodtan el is tekinthetünk otthon. Próbáljunk belőni a napunkban egy alkalmas időpontot, lehetőleg akkor, amikor senki sem zavar, és nem vagyunk még fáradtak az egész napi hajsza után. Hagyjunk magunknak elég időt: ha mondjuk 15 percet áll szándékunkban tornázni, akkor nyugodtan számoljunk egy órával, hogy utána rendbe tudjuk hozni magunkat, le tudjunk hűlni, kis pihenés, zuhany, és a friss smink is beleférjen az időnkbe. És a legfontosabb: ha az a terv, hogy másnap is lábra tudjunk állni, és ne vegye el a kedvünket egyszer és mindenkorra az izomláz, kezdetnek elég lesz 10-15 perc is. Fő a fokozatosság. Mire simán végig tudjuk nyomni a DVD-t, addigra testben és lélekben is tökéletesen felkészültek leszünk arra, hogy a legdurvább edzőtermi órákon is magabiztosan részt vegyünk, vagy lefussuk a szigetkört, hajrá!

 

Írta: Borsos Bori