Kedvenc ételeink és azok üzenetei

„Mondd meg, mit eszel, megmondom ki vagy!” elv mentén vizsgálódjunk egy kicsit. Bizonyára mindenkinek vannak kedvenc ételei. Nem is gondolnánk, hogy ezek mögött üzenetek rejlenek.

Lássuk őket szép sorban!

 Vannak olyan ételek, melyek fogyasztása , ilyen például a bébiétel, az élet első hónapjaiban természetesek, később azonban ezek felnőtt változata vagyis a kímélő ételek preferálása már szokatlan. Mivel a csecsemőknek nincsenek még fogai, így az étel, amit kapnak, mondhatni mechanikusan előemésztett. Azonban vannak, akik a későbbiekben is kitartanak a kímélő étrend mellett. Szó szerint kerülik a rágósabb falatokat. Ők azok, akik nagyon nem akarják magukat megerőltetni. Nem akarnak részt venni abban az agresszív folyamatban, amit rágásnak nevezünk. Nos, ők azok, akik kerülik a kemény munkát és túlélésüket is mások problémájává teszik. Tipikusan betegség idején viselkedünk így és hagyjuk, hogy mások gondoskodjanak rólunk.

 A pudingrajongók problémát csinálnak minden apró csomócskából, melyet az ételükben (az életükben találnak). Ők a könnyű megoldások hívei. Szeretik a könnyen emészthető tésztákat, de nem fogyasztják el a meggytortát (bármennyire is imádják a meggyet), attól való félelmükben, hogy mi történik, ha magot találnak benne. Nem bírják a magvas dolgokat és minden kemény magot (problémát) eltávolítanak életükből.

• Magimádók

 A legártatlanabb táplálék egyike. Fogyasztóik nem piszkítják be magukat velük, hisz nem kell rájuk vadászni, leölni és beszennyezniük magukat, mint az állatok leölésénél. A vallásos, meditáló ember kedvelt tápláléka. A gyümölcs szimbolikája azonban korántsem ilyen ártalmatlan. Ott van például a fallikus banán vagy a füge, melynek leveleivel az első ember szemérmesen eltakarta meztelenségét. De ott van az alma is, aminek a nevéhez a csábítás fogalma tapad.

 A vegetáriánusok helyzete sem könnyebb egy cseppet sem. Különösen a húspótló vegetáriánusok étkezése a legőszintébb valamennyiünk közül. Ők azok, akik nyíltan bevallják hús utáni vágyukat, ezért aztán szegény, ártatlan növényeket hús formába préselik (szójapárizsi, gabonakolbász) és húsaromával dúsítják. De ugye ahogy vannak szentek, úgy vannak álszentek is.

 A ballasztanyagok rajongóinak serege egyre növekszik, és mindig van utánpótlása a székrekedésesek még nagyobb táborából. Az érintetteknek problémájuk van az adással és az elfogadással. Mindent felhasználnak, hogy az adás ne legyen kevesebb, mint az elfogadás. Az egész étkezés a kiválasztódásra korlátozódik és élvezeti értéke teljesen eltörpül. Lehet, hogy be kellene vallaniuk, hogy nekik nem az evés, hanem az ürítés az élvezet.

 Nos a hús és felvágottak kedvelői nem gyártanak ideológiát maguknak. Nem tudják megindokolni diétájukat. Ők egyszerűen azt eszik, ami nekik jólesik. Nem törődnek azzal a hús, hogy kerül a tányérjukra. Aki azonban mindezt túlzásba viszi, felmerül a gyanú, hogy a régi vadászszenvedély vagy vérszomj felszínre jutása történik. A húsimádók általában olyan meberek, akikben túlteng az állatvilág ösztöne és a tudattalan működés jellemző rájuk. Jó kapcsolatot ápolnak saját életerejükkel és könnyedén megvalósítják elképzeléseiket. Itt is megjelenik egy fallikus forma, nevezetesen a virsli. A tartalom azonban puhány. A véres hússal szemben a férfiak a virslit egyszerűen nem fogadhatják el, elvből!

 Ha valaki nagyon szereti a befőtteket, az konzervatív gondolkodásra utal. Ha valaki spórolósan kihagyja a fűszert az ételeiből, azt az életéből is ki fogja hagyni. Aki viszont erősen fűszerez, annak az élete tele van izgalmakkal, kalanddal.

(Forrás: Rüdiger Dahlke: Súlyproblémák)

A könyv megvásárolható a Bienergetic Kiadó webáruházában.  ITT