Különböző mértékben sújt bennünket a válság. Van aki "csak" a mellékállását de sajnos sokan a főállásukat is elveszítik.
Terézia az enyhébb verzióról ír most, amit sokféleképpen meg lehet élni..


Anyagi vagy lelkiegyensúly?

Szerencsésnek mondhatom magam, mert van munkám. Csak a mellékállásom szűnt meg, amiből a család luxusigényeit finanszíroztam, gondolok itt utazásra, szórakozásra, drága nassolnivalókra, divatcikkekre. Mások kevésbé szerencsések: olyan rokonokat, ismerősöket látok, akiknek cége elköltözött, leépítették, gyári megrendeléseit lemondták, étterme bezárt, építőipari cége tönkrement. Ha ezek az emberek „egy lábon állók”, akkor valóban megértem elkeseredésüket, mert a változással nemcsak a család anyagi, de lelki egyensúlya is megingott.

 

valsagMilyen jótanácsot adhatok spirituális szempontból a válság túlélésére? Vizsgáljuk felül az egész eddigi életünket! Szükséges volt-e mindaz a rengeteg élvezeti cikk, amit napi tíz, tizenkét órai munkával teremtettünk elő, vagy lehet napi öt kávé és szempilladauer nélkül is minőségi életet élni? Érdemes-e méregdrága, műanyag divatkabátok és papírtalpú cipellők miatt költségbe vernünk magunkat, ha azokat már nem jól fűtött luxuskocsikban, hanem buszon, villamoson szeretnénk viselni? Biztos, hogy a mellnagyobbító műtét oldja meg az összes problémánkat, nem inkább egy kreatív tevékenység, ahol megtaláljuk elvesztett önmagunkat?

 

Befelé tekinteni! Ez most a feladat! Felfedezni, mire vágyik a belső énünk, mert telhetetlen egónk kívánságait – szerencsére - most nem tudjuk kielégíteni. Ha eljutottunk idáig, hogy meglátjuk az anyagi válság előnyeit, akár óriási „nyereséget” könyvelhetünk el az eddig háttérbe szorított emberi kapcsolataink terén. Például életében először apa megy a gyerekekért az oviba, és meglátogatjuk vidéken élő szüleinket, amire egész álló évben nem volt időnk. Megpakolják a kosarat hazai finomságokkal és még költségcsökkentő praktikákat is tanulhatunk tőlük. A felkapott helyen való nyaralások helyett belekóstolunk a falusi turizmus szépségeibe. Ezt én annak ellenére megteszem mostanában, hogy falun élek, mégis mindig találok felfedeznivalót a környékbeli tájakon. Egy régi temető, egy gázló a pataknál, egy titokzatos erdei út, mind-mind elérhetőek és lélekemelő újdonságként hatnak.

 

A boldogsághoz, a lelki harmóniához belső út vezet oly módon, hogy külső életünk felesleges kacatjaitól, értelmetlenül hurcolt terheitől felszabadítjuk magunkat. E hétköznapi szemléletváltás az elanyagiasodott világ megszűnését és egy másik eljövetelét jelentheti. Áldásos melléktermékként pedig elkönyvelhetjük, hogy ez a paradigmaváltás tisztább levegőt, okosabb energiafelhasználást és nagyságrendekkel kevesebb szemetet produkál hosszú távon, ami nemcsak szűkebb környezetünk felvirágoztatását hozza magával, de akár a bolygó túlélési esélyeit is növelheti.

 

Rébb Terézia