Az esküvő remek alkalmat nyújt arra, hogy együtt ünnepeljünk a családdal barátokkal. A házassághoz több szokás és népi hagyomány kötődik, mint bármely más eseményhez. A világ minden táján, valamennyi kultúrában időtálló szokások élednek újjá, amikor a vendégek összegyűlnek, hogy megünnepeljék a menyasszonyt és a vőlegényt.

A fehér esküvői ruha hagyománya viszonylag új keletű: a 19. századig a nők többsége egyszerűen a legjobb ruháját viselte a szertartás alatt, amely bármilyen színű lehetett. A fehér szín a szüzességhez kapcsolódott, de nem kifejezetten a menyasszonyokhoz. A szín hagyománya továbbra is  folytatódik a „valami régi, valami új, valami kölcsön és valami kék” viselésének szokásában, amelyet sok menyasszony máig követ. Az említett összetevők helyet kaphatnak a menyasszony ruháján, vagy kiegészítőként szerepelhetnek az öltözékén. A „régi” dolog jelképezi a múltat, az „új” a jövő felé mutat, a „kölcsön” pedig a jelennel való kapcsolatot szimbolizálja. A menyasszonyi ruha elkészítéséhez számtalan babona fűződik. A vőlegény nem láthatja a ruhát egészen a szertartás kezdetéig. A végső öltéseket csak közvetlenül a menyasszony indulása előtt szabad megejteni rajta. Az ara csupán akkor öltheti fel a fátylát, ha az utolsó öltés is a helyére került. A készítőknek el kell rejteniük egy-egy hajszálat vagy apró érmét a menyasszonyi ruha szegélyében. A babona szerint, aki az első öltést ejti a készülő öltözékben, maga is egy éven belül férjhez fog menni.

eskuvoi ruha1

 

Menyasszonyi csokrok és kosarak

Korábban a menyasszonyok többsége drótra rögzített, lebomló bokrétát vitt az esküvőn. Ám ma már a kevésbé szertartásos, gyakran szalagokkal díszített csokor a divatos. A vendégek arra biztatják a menyasszonyt, hogy hajítsa a csokrát az egybegyűltek közé; az ara általában ilyenkor a koszorúslányok felé céloz. A hagyomány szerint, aki elkapja a csokrot, hamarosan férjhez megy. A virágok fajtájának megválasztása lényeges szempont, és gyakran a hagyományos kedvencekre esik a választás, például a fehér vagy vörös rózsára, fátyolvirágra, gyöngyvirágra és narancsvirágra.

menyasszonyi csokor2

 

A vörös rózsát, amelyet a rómaiak Vénusznak ajánlottak, egyezményesen a szerelem virágának tekintjük, a „virágok királynőjének”. Ahogy a virág kifejlődik, a szimbolikája is változik: a rózsabimbó a szerelem finom bimbózását jelképezi, míg teljes pompájában kinyílt virág a szenvedély beteljesülését szimbolizálja.

A narancsvirág a maga bódító, érzéki aromájával a termékenységet jelképezi. Az 1820-as években vált közkedvelt kiegészítővé a brit és amerikai menyasszonyok körében, akik a ruhára tűzött füzérek és hajdíszek formájában viselték (a virágok gyakran viaszból készültek, de használtak valódi növényeket is). Amikor 1840-ben Viktória királynő hozzáment Albert herceghez, a koszorúja teljes egészében narancsvirágból készült. A csokrában mirtusz is volt, amely a német hagyományok szerint harmóniát visz a házba. A neves vendégek érkezésükkor apró figyelmességként ezüst-, csipke- és szaténszalaggal átkötött virágzó narancs ágacskát kaptak.