Az első részben levezettük, hogy sikeres ember soha, semmilyen körülmények között nem randizik, most pedig itt a második rész, melyben elmondjuk, hogy miért zsákutca, ha a siker érdekében a tökéletességre törekszel.

Minél régebb óta igyekszik valaki megtalálni a párját – nevezzük Tökéletes Pasinak – annál jobban rástresszel az ügyre. A nőkben meg valahol mélyen mégiscsak kódolva van, hogy tetszeni akarnak a férfiaknak.

maganyos no

 

Aki viszont olyan szerencsés, hogy kódolási hibával született, és elég önbizalma van ahhoz, hogy szeresse magát olyannak, amilyen, na, az sem fogja megúszni. Mert tőle meg majd a kollégái és a főnöke fogja elvárni, hogy lábnyűvő tűsarkúkban járjon, különben is, két centis műszempilla nélkül ma már nem ember az ember.

Nehogy már bevedd!

A helyzet az, hogy a szépségnek, de még az okosságnak, a gazdagságnak, a viccességnek, és a mellméretnek sincs a világon semmi köze sem ahhoz, hogy megtalálja-e valaki a Tökéletes Pasit, vagy sem. Vagyis beszéljünk inkább arról, hogy persze, hogy megtalálja, a kérdés csak az, hogy előbb-e, vagy utóbb.

Ha a fenti tétel nem lenne igaz, akkor csakis a 90-60-90-es paraméterekkel rendelkező, legalább egyetemet végzett, gyógyszergyár tulajdonos papával rendelkező és roppant szórakoztató nők mennének férjhez, és hát látjuk, hogy ez nem így van. Különben például én sem mentem volna férjhez soha, de ezt csak zárójelben jegyzem meg. Egyszerűen ilyen nőből nincs elég a világon, úgyhogy szegény férfiak kénytelenek beérni az ilyen földi halandókkal is, mint amilyenek a legtöbben vagyunk. Sőt, valójában nemcsak beérik, hanem kimondottan az ilyeneket keresik. Vagyis pontosan egy valakit, de nem a tökéletesek közül válogatnak.

Mert a tökéletestől a legtöbben megijednek. Van egy elmélet, ami szerintem ugyan hülyeség, de azért elgondolkodtató. Eszerint minden ember besorolható egy bizonyos kategóriába, mondjuk 1-10-ig. A tízesek a tízesekkel házasodnak, a kilencesek a kilencesekkel, és így tovább. A legrosszabb, ami történhet, hogy nem egy bankigazgató vesz majd el, de mondjuk azt úgy sem gondoltad komolyan. Úgyhogy nyugodtan leállhatsz a tökéletesség parával, és legyél olyan, amilyen vagy, jobban jársz.

Na, de most, hogy túl vagyunk az áltudományos maszlagon, nézzük, hogy mi az, ami tényleg számít.

 

A szerencse. Most sokat segítettem, ugye?

Azért a szerencsét lehet egy kicsit noszogatni. Például ha esélyt adsz magadnak, hogy szerencsés legyél: például hajlandó vagy emberek közé menni, és szóba elegyedni velük. Nem feltétlenül szórakozóhelyekre gondolok, hanem baráti összejövetelekre, ahol rögtön mindenki mindenkivel beszél, és a közös ismerősök miatt megvan a kezdő bizalom is. De szuperül lehet ismerkedni koripályán, mozijegyért sorban állás és kutyasétáltatás közben is, és nagyjából mindenhol, ahol emberek vannak. Tényleg. Annyi kell, hogy felemeld a fejed, és nyitott legyél. Látsszon rajtad, hogy te nem az az ember vagy, aki elküldi a halál retkes káposztáskertjébe, aki hozzászól. Legyél kedves. Őszintén kedves.  

lovaglasMég jobban teszed, ha mindenféle hobbikat találsz ki magadnak, ahová jársz. Nem, az nem lesz jó, hogy otthon fényképeket rendezgetsz, mint hobbi, és közben három feng-shui gyertya ég a szoba megfelelő sarkában. Olyan hobbi kell, amit közösen kell űzni más emberekkel. Tanulj meg például lovagolni! Lesznek ott férfiak is. A zumba és salsa órákat hagyjad, oda úgyis vagy csak csajok járnak, vagy eleve párosával megy mindenki. A magam részéről azt sem javaslom, hogy kimondottan férfias pályán próbálkozz, mondjuk focimeccseken, mert ott egyrészt rögtön kilóg a lóláb, hogy pasit fogni mentél (az meg nem túl elegáns), másrészt pedig ott senki sem rád figyel, hanem a meccsre. Ez van.

A társas hobbi egyébként abból a szempontból is jó ötlet, hogy addig is remekül szórakozol, amíg meg nem találod az igazit. Ha pedig jól érzed magad, rögtön vonzóbbnak fognak látni, ez tudományos tény.

Na de mitől lesz egy találkozásból egymásra találás, más szóval szerelem? Ez nehéz ügy, de az összes ilyen helyzetnek a közös jellemzője, hogy sikerült elkapni egy olyan pillanatot, amikor mindketten nyitottak voltatok, és beengedtétek a másikat a lelketekbe. Kegyelmi állapot ez, erőltetni nem lehet, vagy összejön, vagy nem. Sőt, lehet, hogy te szuper voltál, csak ő nem engedett be. Vagy fordítva. Nehéz dolgok ezek, el kell dönteni, mit akarsz. Minden esetre cinikus félmosollyal a szád körül nem fog menni, félig boldognak, tessék-lássék szerelmesnek nem lehet lenni.

(Bori ma lovagolni volt.. Bori! A férjed tudja?? :D - a szerk.)

Írta: Borsos Bori