Mondani szokták, hogy szerelmesnek lenni csak egy állapot, ami egy idő után szeretetté alakul át, és első sorban a kölcsönös tiszteleten alapul. Előfordul viszont, hogy erről a párt alkotó valamely fél megfeledkezik.

Őszinteség

A boldogtalan kapcsolat esetében a továbblépés az ésszerű döntés. Ha nincs esély megoldást találni, akkor egyszerűen közölni kell a másikkal, hogy valami nem működik; és ami nem működik, annak véget kell vetni. Ilyenkor is szomorúságot okozunk annak, akit valaha szerettünk, de legalább köntörfalazás nélkül elé állunk és kiterítjük lapjainkat mielőtt új kapcsolatot kezdenénk. Hazudni, vagy eltitkolni az igazságot mindig a könnyebb út, ám nem szabad elfelejteni, hogy fordított esetben mi magunk mit várnánk el a másiktól: tudni az igazat, bármi áron.

rozsaszin

Tisztelet

Ha körbe nézünk, azt tapasztaljuk, többnyire az eltitkolás mellett dönt a kapcsolatból kilépni vágyó fél. Talán egyszerre két vasat is a tűzben tart, visszaélve a korábban szeretett fél bizalmával. Teszi ezt azért, mert fél attól, hogy elveszíti a biztos pontot, amit a „párja” jelent. Az embert, akiről tudja, hogy szereti, és akitől így elveszi az esélyt, hogy a megalázás érzése és önérzetének porba tiprása nélkül egyszer mással boldog legyen.

Bizalom

Aztán, amikor felmerül a félrelépés gyanúja, a megcsalt fél kérdőre vonja párját. A bizalmatlanság szikrái röpködnek, a jelek láthatóvá válnak, és a csalfa fél támadásba lendül hogy elaltassa a gyanút, alaptalan féltékenység vádjával dobálózva. A naiv, szerelmes fél pedig hisz neki, gondolván, biztosan rosszul olvasott a jelekből, hamisak voltak a megérzései. Önmagát téveszti meg, mert a másikról a legjobbat feltételezi. Talán már családja, barátai is hűtlenségre gyanakszanak, ő mégis kitart, elhitetve magával hogy valóban benne van a hiba. Egyetlen „bűne”, hogy bízik abban, akit párjául választott.

Aki már nem szerelmes, - mégis az általa rossznak megítélt kapcsolatban él- az lassan érezteti elégedetlenségét a párjával. Bántó szavak, modortalan viselkedés, érdektelenség…
Ezt pedig hosszabb ideig senki sem tűri el, és amikor felszáll a rózsaszín köd, minden egyértelművé válik. A kapcsolatért a két embernek KÖZÖSEN kell tennie, ám őszinteség, tisztelet és bizalom nélkül nincs esély a helyzet javítására. Önámítás azt hinni, hogy minden újra rendben lehet.

Nem is az újrakezdés a nehéz, hanem a felismerés, és a döntés meghozása.  Kár ragaszkodni egy boldogtalan kapcsolathoz, ne féljünk hát elengedni! Tovább kell lépni, tisztelni és szeretni önmagunkat, törődni testi és lelki egyensúlyunkkal. Több időt kell a családdal, a barátokkal és mindazokkal tölteni, akiknek társasága boldoggá tesz minket. Ha elégedettek vagyunk, vonzóvá válunk a minket körülvevők számára, és hamarabb ránk talál a boldogság. Ez a fő cél, hiszen nem éri meg olyan ember miatt szomorkodni, aki nem érdemelt meg minket . Hozzuk ki a legjobbat magunkból, hogy az említett fél lássa, mit veszített!

Szerencsi Éva Réka