Így, a karácsony előtti hajtásban fokozottan kell vigyázni idegrendszerünkre nekünk, nőknek, s ha van két szabad óránk, nézzük meg ezt a filmet, garantált kikapcsolódást jelent!

Létezhet olyan film, melyben nem Meryl Streepé a legjobb alakítás, bármennyire is imádjuk? Létezhet olyan film, melyben Meryl Streep a legjobb, és mégsem? Igen. A Julie és Julia ilyen. Meryl mesterien, vérprofin hozza Julia Child személyiségét,  alakját, hanghordozását, gesztusait, trappolását - de, megmarad profinak.

Julie__JuliaJulia nagyvilági dáma, diplomatafeleség, aki a film elején férjével (Stanley Tucci) épp Párizsba költözik, és mérhetetlenül unatkozik. Néhány, a szabadidő eltöltésére tett kósza és sikertelen kísérlete után beverekszi magát a csúcsgasztronómia világába,  főzőiskolába jár. Később összetalálkozva más amerikai diplomatafeleségekkel, közösen szakácskönyv-írásba fognak. Ez a könyv lesz majd a Francia szakácsművészet, mely mérföldkő a gasztronómiai irodalomban, egyéni, izgalmas, humoros és némileg dévaj hangvétele miatt.  Juliának tehát humorának, stílusának köszönhetően minden összejön (leszámítva a gyermeket), s végül, nagy nehézségek árán,  a könyv is csak megjelenik.

Nem így Julie Powellnek (Amy Adams), a szorongó kis kormányhivatalnoknak , akinek egyszer  már majdnem megjelent egy regénye. Majnem, s ez a kulcsszó.  Hiánnyal küszködik mindenhol: barátnőit utálja, a házassága sem az igazi szerinte, munkája rémes, idiótákkal van körülvéve, Oueensbe egy pizzéria felé kell költöznie - nem csoda, ha harminc éves korára egész életét üresnek érzi. Így fordul az internet, közelebbről a blogírás felé, s mivel egyetlen dologhoz ért igazán, a főzéshez: gasztrobloggernek csap fel. A határidőkkel mindig is hadilábon állt, épp ezért most egy évet ad magának, és 524 receptet, melyet meg kell főzni. Köztük leghorrorisztikusabb az élő homár elkészítése, a legnehezebb pedig a mesterek privilégiuma: a kacsa darabolása.

A két nő sorsa ott kapcsolódik össze, hogy Julie Julia szakácskönyvét használja a receptek elkészítésére.  Halad egymással, két idősíkban, párhuzamosan a történet.

S hogy miért Julie inkább? Mert annyira komolyan veszi magát, és pl. a kommentvadászatot,  hogy neki elhiszem: nincs másik esély, ha magát becsapja.  Mert hisztis, önző, és óriási pofonokat kap. Mert levágja magát a konyhakőre dühében, ha elrontja a kaját, míg Julia nagyvonalúan mosolyog egyet, kiönti és újrakezdi. Mert Julie emberi, a hülyeségeivel együtt. Olyan, akinek néha szívesen lekevernél két oltári nagy pofont, hogy térj már észhez, de egyébként imádnivaló. S még miért? Mert Julia utálja. Nincs magyarázat, hogy miért.

De, az igazi érdem ebben a filmben a férjeké, akik  vállalják a háttéremberek szerepkörét a két egyéniség mellett, s közben humorukkal, türelmükkel, intelligenciájukkal megfőznek minket, nőket.

S közben csöndben nyelik a savlekötőt.

 

Írta: Lippai Ildikó