tudatos_etkezes_borito

A diéta-dilemma megoldása

Alig akad nő, aki ne esett volna már abba a kelepcébe, amikor egy hosszabb időszak nagy gonddal összeállított és betartott diétázása után hirtelen elszakad a cérna, és beindulnak a falásrohamok, míg végül oda érünk vissza, ahonnan elindultunk. Vajon miért történik mindez, és hogyan kezeljük? Jan Chozen Bays Tudatos étkezés című könyve új megközelítéssel és megoldással szolgál a problémára.

Jojó-effektus

A fogyókúra után elszabaduló falást és hízást, majd az evési kontroll utáni ismételt kétségbeesett kapaszkodást az újabb falásrohamokig jojó-effektusnak nevezzük. Általában az alábbi forgatókönyv játszódik le: kitartóan és nagy önfegyelemről tanúságot téve tartjuk magunkat az evési szabályokhoz, de belefáradunk, akaraterőnk véges, és a böjtölési időszak után dőzsölésbe csapunk át. Lehet, az ételhez fűződő viszonyunk már csak a böjtölés és dőzsölés közötti ingadozásból áll, csak magunknak se szeretnénk bevallani. Miért veszítjük el az evési kontrollt, egyáltalán miért is van szükségünk evési kontrollra?

Tudatos jelenlét

Jan Chozen Bays a tudatos étkezés gyakorlatokat a tudatos jelenlét vagy más néven éber állapot meditációból kiindulva dolgozta ki. Az elv egyszerű: figyelmünket a bennünk, a testünkben, vagy épp kívül, a környezetünkben pillanatról pillanatra változó ingerekre irányítani, a maga teljességében felfogni, a tudatunkba hozni, ráébredni arra, ami az adott pillanatban épp zajlik. Ha épp éhesnek érezzük magunkat, akkor megfigyeljük, melyik testrészünkben érezzük az éhséget, és milyen érzés ez az éhség?

A Tudatos étkezés kötetben számos meditációötlet található, ami segít megismerni, hogy amikor éhséget érzünk, mire vagyunk éhesek valójában – talán nem is ételre –, segít felfedezni, hogy milyen evési mintákat hozunk a múltból, és azok hogyan befolyásolnak a jelenben, illetve rávezet a(z ön)tudatosabb táplálkozásra, hogy minél teljesebb és megelégedettséget nyújtó evési élményben legyen részünk. Legfőképp pedig visszahozza életünkbe az étkezés örömét, az ízek harmóniáját.

A belső táplálkozási szakértő

A csecsemő magától akkor és annyit eszik, amikor és amennyire szüksége van, amolyan belső táplálkozási szakértőként rá van hangolódva saját testi jelzéseire. Ám ahogy a gyerek nő, a családtól, a környezet többi tagjától érkező kondicionálás hatására az evés a táplálkozás mellett egy halom másik feladatot kezd el betölteni: eszünk, ha fáradtak vagyunk, ha magányosak, ha szorongunk, eszünk jutalmazás gyanánt, vagy megnyugtatásért, és a sort a végtelenségig lehetne folytatni. A „ne egyél annyit, mert kövér leszel” vagy az „úgy eszel, mint a malac” szidások a bűntudat és a szégyen érzését kötik az evéshez.

Végül az evés belső jelzéseit elhomályosítják vagy teljesen elfedik a belsővé lett parancsok és minták. Az éber figyelem gyakorlása azonban segít feltérképezni és megérteni az evésre rakódott szokásokat, gátlásokat, rögzüléseket. Amit tudatosítottunk, azon már változtatni is lehetséges.

Megfelelés és öntudatlanság

Térjünk vissza kiindulópontunkhoz, a fogyókúrás jojó-effektushoz. Miért kezdünk el fogyókúrázni? Valóban ránk fér megszabadulni egy-két plusz kilótól (mondjuk egészségi okokból), vagy csak egy ideált kergetünk a plakátokról? Kinek akarunk megfelelni valójában?

Ha a fogyókúrázás nem egy pozitívabb önmagunkhoz vezet, aki jobban érzi magát a világban, hanem külső elvárásoknak igyekszünk általa megfelelni, hamarosan el fogjunk veszíteni az evési kontrollt. Vagy mert belefáradunk az önfegyelembe, és dupla adag étellel jutalmazzuk magunkat az eddigi erőfeszítésekért, vagy eluralkodik rajtunk az öntudatlanná válás vágya, hogy elfeledkezzünk a fájdalmas érzésekről, az egyedüllétről (amik a fogyókúrás igyekezet mögött is zizegnek bennünk)… Belezuhanunk a habzsolás ürességébe, ahol nem kell gondolatokkal és rossz érzésekkel vesződni.

Az elme éhsége, a szív éhsége

A szerző elmélete szerint többféle éhség létezik. Nemcsak a gyomrunk lehet éhes, nemcsak a sejtjeinknek lehet szükségük tápanyagokra, hanem a szem, az orr, a száj éhsége is evésre sarkallhat minket – akkor is, ha valójában nincs is szükségünk tápanyag-bevitelre. Ugyanígy az elme éhsége is erősen befolyásolja, akár átvéve az irányítást, hogy mit és mikor eszünk. A táplálkozás-szakértők, diétatrendek, ételekről szóló reklámok mind felélesztik az elme éhségét, ami azt hiszi, jobban tudja, mi kell a testnek, mint a test maga. Hisz a cukor egészségtelen, a cukornál pedig csak a só, a sónál pedig csak a zsír egészségtelenebb a különféle megközelítések szerint, és különben is, heti egyszer grapefruit-napot kellene tartani, vagy árpanapot, vagy mit írt a múltkor az a könyv…? Valahogy így. A túlzott étrend-szabályozás gyökere az elme éhsége.

A falási rohamok elindítója gyakran a szív éhsége, ami azt sugallja, hogy az evés segítségével felébreszthetünk magunkban bizonyos érzéseket, például vigaszhoz juthatunk a szenvedésben, a süteménnyel jutalmazás felébreszti bennünk, hogy büszkék vagyunk valamire, vagy enyhíthetjük a magányosság érzését.

A tudatos étkezés kialakításával észrevesszük, ahogy belecsúszunk ezekbe a folyamatokba, tudatára jövünk, amikor elkezdjük átengedni magunkat az öntudatlan dőzsölésnek. És amikor feltesszük a kérdést, mire is van szükségünk valójában, kellő odafigyelés és kitartás után nemcsak érzelmi, de testi szinten is válaszolni fogunk tudni arra, mit adjunk magunknak, és milyen táplálékot kívánunk. Testünk és lelkünk jól táplált lesz, kialakítja legjobb formáját, a diéta-dilemma pedig egyszerűen okafogyottá válik.

Szabó Elvira

Jan Chosen Bays: Tudatos étkezés. Ursus Libris, 2013.