N, mint nagynéni-képNővérem az a fajta nagynéni, mely minden gyerek álma és ezáltal minden szülő rémálma is.
Szemléltetésképp megosztok egy tegnapi esetet. Kisebbem már jól - szerintem túl- bevacsorázott, ám a teljes lelki megnyugváshoz épp egy falatka házikolbász hiányzott még. Én, mint szigorú anya megvétóztam az ötletet, ám a nagynénik gyöngye valamely mondvacsinált ürüggyel áthívta magához a szomszédba, és megadta gyerekemnek a lelki békét és azt az utolsó falatka kolbászt. A túltömött pocak okozta rémálmok Neki nem okozhatnak problémát, hiszen békésen alszik az ágyában, két ajtó választja el a falánksága áldozatául esett gyerektől. Ez csak egy példa, ám sorolhatnám :)
Ő vitte el a lányokat először 3D-s mozifilmre. Ha nem lenne nagymértékű tériszonya, minden bizonnyal élvezte volna a szikla tetejéről elétáruló csodás panorámát.  De mivel már a létra legalsó fokán is szédül, jólesően dörzsölhettem a tenyerem, mondván: Nesze Neked!
Eme nagynéni képes egy téli éjszakán hajnali 2-kor kirángatni a gyerekeimet az ágyukból, mert végre, hurrá, esik a hó! Illetve képes lenne, ha hagynám. Ám inkább feláldozom magam, és én megyek le vele a házunk elé megfürödni az első hóban, hogy továbbra is gyönyörűek maradjunk. Számomra úgy tűnik, ez egy újabb babona, mert hiába a kipirosodott arcomra dörgölt hó, mégis évről-évre újabb és újabb szarkalábak jelennek meg a szemem alatt.
Nővérem a gyermekeim életében a kezdetektől részt vesz, az első pocakjelzéstől a szüléseken át (ahol is dolgom végeztével, megszülve első illetve második leánygyermekem, Ő kiabálva rohant végig a folyosón, kiabálva: - Apa lettem! ) mostanáig, és valószínűleg ez felnőttkorukig így lesz.
A nyaralásokon is közösen veszünk részt, anya, "apa-nagynéni" és a kölkök. Kettő, illetve három, ha az Ő saját leánygyermeke is elkísér. Bár amióta az unokahúgom elkezdte felnőtt életét, egyre ritkábban tart velünk. De ez egy másik történet. Így négyesben nyaralunk, mint egy igazi család:) Anya pihen, a nővérem főz, és órákig pancsol a lányokkal, ezáltal gyönyörű barna színem is Neki köszönhetem, hiszen más dolgom sincs, mint ülni a medence, tó avagy bármely víztömeg partján, kezemben az éppen aktuális olvasnivalóval. Néha a könyv felett figyelem, hogy mindhárom fej huzamosabb ideig a víz felett van-e, hiszen a vízilabdameccsek eldurvulhatnak. Tudom, néha én is beszállok, és ritkán úszom meg lila foltok nélkül.
A lányaim a nővéremtől kapják meg a kellő lazaságot és az önállóságot az élethez. Anyámtól az ételt, és a szeretetet, az unokahúgomtól az angol házijukhoz a megfelelő tudást. Hogy tőlem mit kapnak? Remélem, csupa jót. :){jcomments on}