Sokakban felmerült szerintem már a kérdés, hogy egyes emberek mért tudják kiválasztani a tökéletes partnert, akivel tartós és gördülékeny a kapcsolatuk. Mások viszont mért fognak mindig mellé.

 

Az ember párválasztási képessége (Igen, képesség! Ehhez képesség kell.) két csoportba sorolható: sikeres és sikertelen.

 

Elsősorban sikeres párválasztó az lehet, aki nem az első benyomás és a kinézet alapján dönt. (Sok ember ugyanis első alkalomkor a „kedvezőbb benyomás” keltése végett máshogyan viselkedik, esetleg máshogyan öltözik stb. és ezzel nem csak a másikat csapják be, hanem önmagukat is.)

 

Saját magunkkal és másokkal kapcsolatos előző tapasztalataink alapján bizonyos külső jegyekhez (testtartás, hangszín stb.) belső tulajdonságokat rendelünk. A társak megismerésében az elsőre kialakított benyomás tehát nagyon félrevezető lehet.

 

Siker kulcsa az is, ha valaki jól ismeri saját magát, felteszi magának a kérdést: „Ki vagyok én? Milyen vagyok?”. Tudja, hogyan képes megfelelni az iránta támasztott követelményeknek, tudja milyen különböző társadalmi szerepekben, például azt, hogy milyen partnerként. Önismereten tehát azt értjük, hogy az embereknek áttekintése van saját személyisége összetevőiről, határairól és lehetőségeiről, betekintése van viselkedésének rugóiba, helyesen ítéli meg az emberi kapcsolatokban játszott szerepét, hatását. Képes felsorakoztatni a saját rossz és jó tulajdonságait, minden önbecsapás nélkül.

 

Az illető tudja, hogy milyen érzelmi beállítottságú társra van szüksége, határozottan áll a dolog előtt és vannak elvárásai. Egy-két randevú után már képes megmondani, hogy az illető megfelel-e az elvárásainak.

 

Az ilyen képességekkel rendelkező emberek ritkán fognak mellé. Tartós kapcsolatot képesek kialakítani a másik nemmel. Viszont ez a dolog nem egyirányú, hanem bipoláris, oda-vissza ható folyamat. Egy példa: ha a kiválasztott társ nem rendelkezik ugyanilyen párválasztási képességekkel és mondjuk ő csak külső alapján döntött, azaz nem vett figyelembe semmit a külsőn kívül, akkor idővel konfliktusok alakulhatnak ki ebből adódóan.

 

Vannak emberek, akik állandóan mellé fognak vagy az előzetes célkitűzésnek, elvárásnak nem felel mega választott társ, nekik szinte már kudarc a párválasztás. Az ilyen emberek gyakran csak annyi a hibájuk, hogy nem ismerik. Határozatlanok, nincsenek elvárásaik és rossz emberismerők.

 

Előfordul olyan is, hogy az egyik fél a kapcsolatuk elején olyan tulajdonságát nyomta el magában, amely a társát zavarná, esetleg az rossz szemmel nézné. Ez idő elteltével a felszínre törhet, amiből még sok konfliktus, harc alakulhat ki.

 

Két olyan ember, aki más-más érték- és normarendszert képvisel, egyszerűen képtelen megmaradni egymás mellett. Az együtt töltött idő frusztrálóvá válik a két fél számára. Ilyenkor meg kell próbálni toleránsan viselkedni társsal és valami kompromisszumot kitalálni a problémákra, hiszen az állandó stressz nagyon veszélyes.

 

Ha ez nem sikerül, a fél nem tudja így elfogadni a másikat, ha a felek belefáradnak a sok veszekedésbe, akármennyire is szeretik egymás, a legjobb dolog ilyenkor az, ha külön utakon folytatják.

 

A cikkíró versenyre beküldte: kis.petra