Nem tudom ki, hogy van vele kedves Nőtársaim, de nálam kezd betelni a pohár a fürdőszobai kapacitásra vetített, napi rendszeres szépségápolással.

furdoszoba

Nem gondoltam, hogy az idő múlásával a karbantartó szépítő készletnek szűkös lesz a maximálisan kibővített pipereszekrény.

Ez persze nem a kicsi, ámde barátságos varázsszoba hibája. Csupán a külsőm formába lendítéséhez szükséges tégelyek és tubusok, flakonok és üvegcsék hatványozódnak, az erre szakosodott ipar erőteljes hatására.

Most, hogy egymás között vagyunk, könnyítek lelkemen és elmesélem azt a gyenge küzdősportnak is beillő ténykedést, melyet minden reggel művelek, művelünk…

Egy szót se szóljatok, csak csöndesen bólogassatok, ha magatokra ismertek ebben a kis cselekvéshalmazban.

Reggelente az ébresztő zenét megelőzve büszkén talpon vagyok mindennap, fantasztikusan programozott agyamat dicsérve. Érdekes persze, hogy alig néhány éve is ugyanaz az agy volt, csak akkor valamiért tovább hagyott aludni…

Sietve egy pohár vizet adok szervezetemnek, fontos a vízháztartásnak ébredés után.

A gyors kávéfőzés után tárt ajtóval vár a fürdőszoba, felkészülve az ismerős „hadműveletekre”.

A kád még álmos, nem csúszik, kapaszkodás nélkül is bevehető. Váltott zuhanyozás meleg majd hideg vízzel és máris előkerül az első segéd a bőrtápláló, feszesítő tusfürdő, remélve, hogy a pihenten is kicsit fáradt bőrrel csodát tesz.

Igazán nem is akarok meggyőződni róla, elhiszem anélküli is, hogy behajtanám a szemközti tükröt takaró pipereszekrény ajtaját.

Törülközés után a vanília színű flakont lendítem munkába. Az olivaolajos, selymes testápolót nyakamtól végig - a kád szélén megpihenve - dolgozom bele finoman bőrömbe.

A lábfejre lábápoló balzsam, a kézfejre gazdag hidratáló kerül, külön - külön kiszerelésekből. Majd elfelejtettem a hintőport, gyors mozdulattal kicsit ide és oda is szórok belőle.

A hatodik stációhoz az arclemosót a halványzöld flakonból finoman a pamacsra löttyintem. Bőrömet kényeztetve, mint egy pelyhes kiskacsa lesimogatja arcomról az éjszakai krém alig látható maradványait.

A fekete-fehér tégely tartalma nagyon fontos nappalra. A matt krémet, mint homok a vizet szívja magába az arcom, felkészülve az utolsó felvonásra a sminkelésre. Előtte gyors fogmosás és öblögetés a mosdó szélére kiszorult ápolókkal.

A párás tükröt letörölve még mindig nem látom kristálytisztán magam. Mikor a kontaktlencsék is a helyükre kerülnek, felviszem az alapozót majd árnyékolás, szemvonal kihúzás ecsettel, pilla pödrés és spirálozás egy perc alatt, rutinból.

És a korona a rúzsom, bármit kihagyhatok a sminkelésből ezt az egyet soha! Nem annyira fontos, de még a szájkontúrt is megkeresem az apróságok erdejében.

Hajigazítás és lakkozás után, a maga módján elégedett arc indít öltözni.

Tudjátok, hogy mit használtak nagyanyáink a múlt század elején szépítőszerek gyanánt?

Az elégett, kormos végű gyufaszál volt a szemöldökkihúzó, ha túl drámaira sikerült, grafit ceruzát használtak helyette.

A „Frankkávé” piros csomagolópapírja megnedvesítve - mint a rúzs elődje- festette a száját mindenkinek ugyanarra a színre.

A mattító púder pedig a lisztes zacskóban volt, a finomabbra őrölt fajtából került az fényes orra és az orcára.

Hát ennyit változott, fejlődött körülöttünk a világ.

Fürdőszobai tortúra ide vagy oda, az idő múlásával ne törődjünk, szépüljük és örüljünk, amíg csak tudunk kedves Sorstársaim!

A cikkíró versenyre beküldte: Rodé Klára